Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
többiek pedig véglegesen. Közösséget vállalnál velünk, mi, mert tudván tudod, hogy ez önfeláldozó vállalásod teljesíthetetlen?! MARGIT (csodálkozva) Te nem tudod, hogy mi célból vagyok én itt, vagy nem akarsz tudni róla? CSENGE Teljesen mindegy, hogy mit nyilatkoztatott ki fenséges atyád, amikor kolostorba adott téged, és az is teljesen mindegy, hogy te ráadásul milyen fogadalmakat tettél. Mert nincs jelentősége annak, ami bármikor egyetlen szóval visszavonható, megsemmisíthető! MARGIT Mit akarok én teszerinted visszavonni?! CSENGE Miknek hiszel minket, Margit nővér?! Azt képzeled, nekünk fogalmunk sincs arról, hogy általában milyen sors vár a „kegyetlenül” kolostorba záratott szépséges és okos királylányokra? (Mély gúnnyal.) Előbb-utóbb királyi feleségekké válnak. Látom gyönyörűséges orcádon most azt is, hogy szívesen megnyugtatnál: viszel majd magaddal első udvarhölgyednek, hisz a te nagylelkűséged végtelen. De nem vihetsz majd magaddal legjóságosabb királykisasszony, nem bizony, mert a pápa őszentsége miközülünk csak téged lesz hajlandó feloldani fogadalmad alól, senki mást. De hát ily csekélységek hogyan is juthattak volna a te hatalmas eszedbe? Miért is próbálnál te megérteni minket, te, akinek országos gondjai vannak? MARGIT (csendesen) Megértem gyűlöleteteket, hiszen látom, hogy ti egyáltalán nem értetek meg engemet. ALINKA Ne alázkodj meg előttük, Margit. Belép György barát szedett-vedett öltözetben. CSENGE Ó, ne alázkodjon meg a megalázhatatlan? MARGIT Naponta meg kell előttetek alázkodnom, míg meg nem értitek, hogy egyenlőek vagyunk. És hogy sorstársak vagyunk. És hogy szükségem van a támogatásotokra. CECÍLIA Mindjárt elolvadunk a boldogságtól! MARGIT (lehajtja a fejét) Apácanővéreim gyűlöletének elviseléséhez adj nekem erőt, Istenem! GYÖRGY (köhint, hogy észrevegyék) Nővérek, négyszemközt szeretnék beszélgetni Margit nővérrel. ALINKA (csodálkozva) Ki vagy te, jó ember? Ismerős a hangod. GYÖRGY (szomorú mosollyal) Sok szent könyvet olvastam én fel nektek a kapitulumház- ban. Utoljára tegnap este. ALINKA Te nem lehetsz ... GYÖRGY Nem vagyok már az, de az voltam. Domonkos-rendi szerzetes voltam én is még tegnap. Kódexmásoló és -felolvasó. MARGIT De hát mi történt, György barát?! Ó, Istenem! GYÖRGY Beszélgethetnénk négyszemközt? MARGIT De hiszen ... GYÖRGY Nem a tanító barát jött most át apácatanítványaihoz, hanem egy jöttment ajánlja magát a királylány kegyelmébe. MARGIT Oly rettenetesek a szavaid. GYÖRGY Isten veletek, nővérek. ALINKA Isten veled, György barát. Elindul. A többiek követik. György zokogásban tör ki, de sikerül gyorsan elfojtania. MARGIT (fojtott hangon) A könyved? Megtalálták? GYÖRGY (erőt vesz magán) Rajtakaptak, miközben írtam. Már csak néhány oldal hiányzott belőle. Mára talán be is fejeztem volna. És akkor téged kértelek volna meg, hogy rejtsd el. Hát bekövetkezett, amitől mindig tartottam. Azonnal elkobozta a prior. MARGIT (biztató mosollyal) Visszaszerzem. Biztosan. Királyatyám segítségével. Ő képes lesz felfogni a jelentőségét. GYÖRGY Késő. Már hamu. Csak belelapozott, látta, hogy magyar nyelvű, és már vitte 27
