Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Nagy Gáspár: Találkozások
Kis Endre: Festő munka közben, vállán bagollyal Kis Endre: A visszatérő madár Szentség, ősiség, modernség egymásbajátszásának, egymásra vetülésének különleges találkozási pontján állnak és hallgatnak — mert időn túlian bölcsek! — Ilyés István fából és kisebb részt fémből megalkotott szobrai. Valóban egy „kert tágas templomában” a természet dicséri Urát, aki a végtelen burjánzásból mely anyagszerinti is, de méginkább a lélek pulzálását követve fölszabadítja, formává szabadítja. A művész és megmunkált anyag fohászkodik itt a plasztika nyelvén, s ha kell, abból kilépve, bár az organikusságot így is őrizve — hibátlanul. Mert a fába vésett, karcolt betűk a legbensőbb misztériumról vallanak. Szólongatásunkra — felelnek. Felelnek és rímelnek a magyarázhatatlan teremtés soha meg nem szakadó folyamatára, mely Isten — természet — ember hármasságát el nem vétheti. Ilyés István szobrainak, korábban domborított vásznainak, reliefjeinek régtől csodálója vagyok: mint aki e plasztikus poézis borzongatóan nemes és ősállapotait, tartományait erkölcsi hagyatékként kívánja látni ezen a földön, hogy nyomunk legyen, ha egyszer ránktalálnak. Nincs különösebb értelme hangsúlyoznunk, mennyire jövőidejű, a szabadság rendjébe tagolható megfogalmazások, sugallatok kapnak szemetgyönyörködtető s minden érzékszervünket önkéntelenül is megmozgató formát. Azaz gyermekségünk és felnőttségünk összes szép paradoxonét: „ősi örömeit” itt lelhetjük fel. Ebben a körülkerí- tetlen kertben. Rövid és nagyon szubjektív észrevételeimet a találkozás (költői) váratlanságával kezdtem, ahol mi, meghívottak, s művek által megszólítottak — különféle emberek, itt vendégek vagyunk. De látásunk észre kell vegye, s majd szívünk is érezni fogja, „belátja”, hogy meghívóink régi barátságukat, s művészetről vallott nézeteik rokonszálait is a kiállított művek köré fonták. Talán ettől is más, a szokványos gesztuson túlmutató, szív és lélekkö- zeli a vállalkozás. Ez az egymást vállaló, egymást erősítő kiállítás, melyet nemes példájáért, ily értelemben is illik megköszönnünk. 89