Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Szávai Géza: Aréna (XIV. Bűn és logika)
Szávai Géza Aréna XIV. Bűn és logika _L. em, nem a detektívregényekről lesz szó! Egy ilyen cím, ilyen fogalomtársítás mindjárt a detektívregény képzetét kelti föl — bizonyára Önben is, kedves olvasó. Valóban úgy tűnik, hogy manapság az emberiség írni-olvasni tudó része (amint az olvasókról közölt statisztikák mutatják), a detektívregényekből tanul logikát. Ezt a helyzetet sokan felpanaszolják. Szerintem nincs nyomós ok a panaszra. A detektívregény nemcsak szórakoztató, hanem hasznos logikai — és képzeleti! — játék lehet bárki számára. Játék! Maga a bűn: súlyos élettény. Ehhez az erkölcsi kategóriához olyan mélylogika társul, melynek nem is a szabályai, hanem az ember lényének mélyén meghúzódó törvényei végső soron alig ismertek. Pedig benne vannak ezek a törvények mindennapi viselkedésünkben, tetteinkben, mondatainkban, gondolkodásunkban. Manapság a logikával — logikákkal! — foglalkozók számára fontos lehet azoknak a történelmi-lélektani mechanizmusoknak a feltárása, amelyek a logikai szerkezetek csíráit képezték. Ma már nyilvánvaló, hogy sok helyzetre nem érvényes az ok-okozat logikai sémája (más helyzetek más helyzeti logikákat szülnek). Ám ez a kényszerkapcsolat az emberi (logikus) gondolkodás történetével egyidős. Kialakulásának csíráit nagyon sokan a bün-bűnhődés kapcsolatban keresik . . . Lám, a logika lelki, erkölcsi tényekből és kategóriákból sarjad(t). Összefonódásuk a mindennapi gondolkodásban megszüntethetetlen. * Bűnnek és bűnhödésnek a „logikáját” — vagy ha úgy tetszik: lélektanát — a mindennapi életet legközvetlenebbül visszatükröző irodalom jeleníthette meg a legsikeresebben. A bűn és bűnhődésről a máig legolvasottabb „traktátus” a hasonló címet viselő Dosztojevszkij- regény, melyben a lelki és morális vívódások szerkezete logikai levezetésekre emlékeztet legalábbis bizonyos fokig. * Van, akit megnyugtat, hogy a bűn és bűnhődés (ok-okozat) logikai kategóriája pallérozta- pallérozza az emberi elmét, mind a történelmi, mind az évezredek óta lényegében változatlannak tekinthető egyedi emberi eszmélés — és nevelés — szintjén. De a logika, amint az emberi tudatban önállósul, autonómiát nyer, mindjárt a viszonyok nemcsak valóságosan, hanem elvigleg létezhető rendszerének számbavételére törekszik. A bűn és bűnhődés fogalompáron a tapasztalat és a spontán kombinatorika szabályait egy kisgyerek is kipróbálhatja: a bűn kiváltja a bűnhődést, de ez nem egyértelmű, mert hiszen a büntetés nem jelent mindjárt bűnhődést is; a bűnt gyakran nem követi sem büntetés, sem bűnhődés . . . 83
