Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - A magyar filozófiatörténetről (Román István beszélgetése Hanák Tiborral)
legmagasabbrendü világnézetet. Korábban meg nagy mértékben a helyzet félreismeréséből keletkezett az a hiedelem, hogy a filozófia elmaradott. Minden elmaradott volt. A filozófiai irodalom az általános elmaradottság részének tekinthető. Ahol még 1870-ben is a társadalom 0,7%-a értelmiségi, ott az egész kulturális élettel baj van. Miért nem beszélünk a magyar orvostudomány elmaradottságáról? A kiegyezés előtti évszázadokban 14 ezer orvost képeztek ki Magyarországon, a kiegyezés utáni húsz évben már 21 ezret. Mikor Semmelweis elhagyta Pest-Budát, az egyetlen nőgyógyászati kórháznak mindössze 28 ágya volt. Jó, a filozófia nem járt a csúcsokon, — de más tudomány sem. A magad részéről kit találnál filozófusaink közül további kutatásra érdekesnek, vagy ki keltette fel érdeklődésed leginkább? Nem tudom, mond-e valamit Petőcz Mihály neve. Nevét nem találtam meg a magyar filozófiai lexikonban, az irodalmi lexikonban sem, s irodalomtörténeteinkben is hiába kerestem. Az életrajzi lexikon nem foglalkozik vele. Petőcz Mihály orvos volt, több gyógyászati tanulmányt írt, majd filozófiával kezdett foglalkozni, könyvei azonban németül jelentek meg, a közel 600 oldalas Ansicht der Welt nem jelentéktelenebb kiadónál, mint a lipcsei Brockhausnál 1838-ban. Petőcz Mihály érdekes és részben eredeti fejtegetésekben fordul szembe a materializmussal és bizonyítja be, hogy a világ voltaképp lélekből vagy lelkekből áll. Nagy spekulatív készséggel, következetes lépésekben eljut a nihilizmus gondolatához, mely szerint nem lehet bebizonyítani sem az eszmék, sem magának a gondolkodónak a létét. Ebből a zsákutcából azonban huszárvágással, a nihilizmus lehetetlenségének kimutatásával vágja ki magát, s jut el Isten szükségszerű létezéséhez. — Nem azt mondom, hogy akár eredményével, akár gondolatmenetével egyet kell érteni, de meglepően gondos és részletes elemzései megérdemelnék a közelebbi vizsgálatot, legalább is azt, hogy ne maradjon a teljes ismeretlenségben. Jó, ezzel elmondtad, hogy a szakmának, a kutatóknak mit ajánlasz figyelmükbe; most még azt kellene megválaszolni, mit ajánlasz a nagyközönségnek, mit ajánlanál olvasásra, illetőleg újrakiadásra? Kezdjük mindjárt Petőcz Mihálynál! Könyveit — legalábbis részleteiben — érdemesnek találtam a lefordításra; szemelvénygyűjtemény is megtenné. Hozzáférhetővé kellene tenni szerintem a 19. század második felétől kezdve minden jelentősebb filozófus írását, beleértve Medveczky Frigyest, Brassai Sámuelt, Beöthy Leó szociológiai munkáit, Böhm Károly „Ember és világa” köteteit, aztán Somló Bódog, természetesen Pauler Ákos, Moór Gyula, Bartók György és még sok más filozófus műveit. Valóságos magyar filozófiai könyvtár megindítására lenne szükség. S ha egymásután megjelennének a sorozat kötetei, látná a magyar olvasóközönség, hogy mennyi érdekességre lehet akadni a sokszor oly elmarasztalóan emlegetett magyar filozófiai irodalomban. Ez feltehetőleg megállapítható most megjelent filozófiatörténetedből is. Nem szándékozol elkészíteni magyar változatát? Nem zárkózom el a gondolat elől, bár a magyar kiadás némi átdolgozásra szorulna. Másképp kell írni a német közönségnek magyar témáról, mint a magyaroknak. Egyébként azonban a könyv lefordítása vagy átdolgozása ügyében kettőn áll a vásár; csak ha biztatást kapnék valahonnét, csak konkrét kiadói ajánlatra kezdenék a munkához. 82
