Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Békés Csaba - Tóth Ágnes: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk…" (Mindszenty József levelei a hazai németség ügyében)
magyar—német megegyezés után lépett be.4 Elvégre a levéli stb. német nem köteles különb magyar lenni a magyar kormánynál. Elítéljük a nem Volksbund-tagokkal történteket a természetjog nevében, mivel bírói elítélés nélkül súlyosan megsértik emberi méltóságukat, emberi jogaikat; nem mentesítik a félelemtől és nyomortól, amit a szövetségesek kilátásba helyeztek mindannyiunknak, hanem egyenesen beletaszítják abba őket. Ártatlan gyermekek, betegek, aggok szenvedik azt, ami még bűnösöknek és elítélteknek is nehéz, bár bizonyos mérvig ezek számára megérdemelt kereszt. Elítéljük a vallás és erkölcs nevében, mert ők is a közös mennyei Atyának gyermekei, akiken rajta van a Megváltó szent vére, az ebből fakadt szent keresztség és a szentségek kegyelme. Mint testvérekkel szemben elítéljük a Kain-indulatot, haragot és az általánosított vak gyűlöletet, amely az általuk is annyiszor elítélt zsidógyűlölettel közös forrásból fakad. A vallási érzés bántó megsértése jelentkezett Budaörsön, ahol a körmenetből szedegették ki a férfiakat a fővárosi polgári ruhás rendőrök, majd a plébánossal akarták kiüríttetni a templomot. Elítéljük a haza nevében. A haza mindannyiunk édesanyja. Divatból nem léphet fel igazságtalanul, kifosztólag, gúzsbakötőleg és kitaszítóként az a magyar haza, amelynek magatartását Szent István királyunk határozta meg, és amelynek mai felfogását az egész Magyarország nemzetiségi tagozódása csak a szeretetben, megértésben, kölcsönös tiszteletben jelölhet meg. Rossz vért szül az a legszélesebb körben, ha valamely anyanyelv beszélői ilyen sorsot érnek. Ez következhetik be bármely más anyanyelvvel, sőt végsőkig feszítve a húrt, a magyarsággal szemben is. Panaszkodni, hogy a magyarság százezreit fenyegeti a kiutasítás, hontalanság, nyomor akkor, amidőn a gondolkodni nem tudás ugyanezt cselekszi, nem helyes és nem is ésszerű. Ä németség egy része egy, másfél évtizeden keresztül megfeledkezett magáról. Elítéljük, helytelenítjük. De az is tény, hogy a hazai németség két évszázadon át a legsimulóbb, a magyarosodásra leghajlóbb kisebbségünk volt. A Bánságból 48—as függetlenségi képviselőket küldött a magyar parlamentbe. Ahhoz, hogy az 1720-i csak 39%-ban magyar országból 1910-re 54,5%-os nemzeti állam lett, 1720—1910 közt 2 milliós behasonult tömeg kellett. Ebben a behasonulásban vezetett a hazai németség. Az aradi 13-ban, építészeink, művészeink, iparosaink, földműveseink, tisztviselőink, munkásaink között egyaránt nagy számmal vannak ilyen beolvadtak. Veszprém vármegyében — mint Bleyer panaszolja a Das Deutschtum in Rumpfungarn c. művében — 1880—1920 között 8 358/ 24,2% a németek vesztesége, a német többség megszűnt 13 községben, az iparos németség egészen megszűnt. Egy réteg 1 1/2 évtizedes, bár súlyos bűnéért ártatlan és századokon át hűséges réteget így kezelni nem szabad. Annál kevésbé, mivel most éppúgy vérvesztesek, legyengültek vagyunk, mint ezek őseinek bejövetelekor a XVIII. században, és innét pedig remélhetnők okos magatartás esetén a vékony magyar véredény kipótlását és gyarapodását. így pedig ellenségeinkké tesszük őket, mint a zsidóság jelentős részét az elmúlt években. Tömegesen szöktek és szöknek németjeink nyugatra és az a félő, hogy a nyugati határszélen emiatt bizonytalanság áll be. Csak ne későn vegyük észre ezt a veszedelmet. Nem szabad elfelejtenünk, hogy hazánk legműveltebb vidékén vannak ezek a hibák és nyugtalanítások. Itt a legkevesebb az analfabéta, itt áll a legmagasabban a mezőgazdaság és állattenyésztés, amit a Hanság ingoványai helyett teremtettek meg. És ha a legarravalób- bakat hozzák is a helyükbe, pótolhatatlanok lennének. Azért szükségesnek tartjuk, hogy az elhamarkodott intézkedéseket vizsgálják felül. Amit tapasztalatban fiatal pártemberek elsiettek és elhibáztak, a mostani igazolási eljárást pártatlan bizottság vizsgálja felül és ennek megtörténtéig minden jogfosztást, eltávolítást, el- és kitelepítést azonnali hatállyal függesszék fel. Az emberi részvét, a történelmi magyar emberséget kérjük vezetőinktől, és annak az elvnek a gyakorlását: amit nem kívánsz magadnak, te se tedd azt soha másnak! 58