Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Békés Csaba - Tóth Ágnes: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk…" (Mindszenty József levelei a hazai németség ügyében)
A zsidóság embertelen üldözéséért már elvettük büntetésünket, azért ami most történik, még nagyobb büntetés vár ránk. Kérjük Miniszterelnök Úr sürgős közbelépését és szíves értesítését. Fogadja Miniszterelnök Úr, őszinte hazafias köszöntésemet, amellyel vagyok Budapesten, 1945. október 10-én. Mindszenty József hercegprímás esztergomi érsek5 UMKL. Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztálya II/1. II—28. 2. Mindszenty József levele Tildy Zoltánhoz Miniszterelnök Úr! Ámbár október 10-én kelt 4001/1945. sz. terjedelmes megkeresésemre a németek kitelepítése ügyében még nem kaptam választ, újra kérem Miniszterelnök Urat, méltóztassék az itt lerögzített legújabb adatok alapján sürgősen intézkedni és erről engem is értesíteni. A németajkú lakosság kitelepítése a beállott tél ellenére is tovább folyik. így jelentik ezt Moson-ból. Dec. 14—16 napjain Mosonszentjánosról 65, Mosonszentpéterről 18 családot telepítettek ki és vitték át Mosonszolnokra. A nép ellenállt a 100 főnyi rendőrségnek, természet-jogon egészen érthető. A rendőrség veréshez, megbilincseléshez nyúlt, ami sajnálatos. Némely helyen orosz katonák vették védelembe az üldözötteket. A kitelepítés éjjel történik; Mosonszentjánosról pl. dec. 14-én, éjjel 11 órakor szállították a csecsemőket, gyerekeket, asszonyokat. A férfiakat előre internálták. Helyenként oly gyorsan megy az elhurcolás, hogy élelmet sem tudnak vinni magukkal. Nyilvánvalóvá vált időközben már az is, hogy a kitelepítésnél nem játszik szerepet az, hogy valaki a Volks- bundba tartozott-e vagy sem. Volksbund-támogatók közé sorozta-e az igazoló bizottság vagy sem. A négyes listán6 lévő családok közül is többet elvittek már, sőt magyarosított névvel, igazolt iparengedéllyel ellátott családok is kerültek sorra. A döntő szempont az, hogy az új telepes mely házat választja és kéri magának. Természetes, hogy a legszebb házakat választják, hol még van jószág és így épp az a jómódú réteg bűnhődik, mely leginkább ellene volt mindennemű volksbundista megmozdulásnak. A telepesek Nógrád megyéből jött emberek, leginkább ref. vallásúak. Vagyonbiztonság kevés közöttük. A helyi magyarság nem vállal közösséget velük, önmagukat szégyellik miattuk. Legtöbbjének otthon állatja sem volt. Megindult az „újratelepülés” is. Mikor a jövevény telepesek a volt gazda jószágát felélték, tovább állnak. Levél községben nyilvánosan kidobolták, hogy akinek nem tetszik a helye, újratelepülhet. Mosonszentpéterre már több ilyen újratelepülő család érkezett. Egyik közülük már harmadik helyen van és miután megunta a még el sem kezdett gazdálkodást — amit eddigi életében sohasem folytatott — felcsapott üzletembernek, kereskedői házat választott és kapott a kormánybiztostól. Egy község területén is lehet újratelepülni. Újabb és újabb jómódú házak tartalék készletei kerülnek így könnyelmű felélésre. A határon túlról élénk figyelemmel kísérik az eseményeket. Ismételten újságírók érkeztek a helyszínre, rendőrségi titkos megfigyelőkkel együtt. Az innen elmenekült lakosságot hatósági támogatásban részesítik. Legbizalmasabban értesülések érkeztek arról is, hogy 59
