Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Békés Csaba - Tóth Ágnes: "Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk…" (Mindszenty József levelei a hazai németség ügyében)
Község Össznép Német anyanyelv Kitelepítendő Visszamarad Levél 1670 1482 630 lélek 25 család Máriakálnok 1029 901 15 család Mosonszentpéter 2479 2049 18 család Rajka 3064 2350 110 család Az eredmény kihirdetése után, amellyel szemben fellebbezés nincs, csak egynémely párttagság, a nem igazoltakat eleinte a saját istállóikba, pajtáikba helyezte a magyar rendőrség, a helyiségbe hozott magyarokat pedig a lakásokba. Amikor az oroszok nem engedték a németeket az istállókba és pajtákba tartani, férfiakat, nőket, gyermekeket, betegeket elviszik. A levélieket stb. kb. száz rendőr kíséretében úgy, mint a múlt évben a zsidókat csendőrökkel. Helyenként ez a kitelepítés nagy ellenállásba ütközött és összetűzésre is került sor a lakosság és rendőrség közt. A mosoni kitelepítetteket Mosonszolnokon zsúfolták össze; némelyik háznál tíznél több család tartózkodik most. Megértük tehát a német gettót is. Csak kis ruhaneműt — háromhavi, 50 kg —, élelmet vihettek magukkal, összes vagyonukat, állataikat, terményeiket el kellett hagyniok. A rádiót, kerékpárt elkobozták, semmit el nem adhattak. A tél küszöbén elegendő ruha és élelem nélkül vannak a szerencsétlenek. Mi lesz életükkel? Jön az éhség, ragály stb. A kitelepítettek helyébe hozott, részben borsodi bányászság sem hozzáértést, sem kedvet nem hozott a földekhez. Leölik az állatokat, elfogyasztják azokat, aztán visszatérnek elhagyott vidékükre. Vannak, akik látva másoknak minő szenvedése árán jutnak ők településhez, azonnal elmennek. Az őszi vetési munkálatok a megbolygatott falvakban általában meg sem indultak. A földeken nem dolgoznak. Siralomvölgy a vidék a hatalmaskodás és igazságtalanság idején. Méltatlan a magyar államhoz, az emberi jogokat fennen hirdető demokráciához azok internálása, akik ezeket a szerencsétleneket védelmükbe veszik. Ilyenek: Wachtler István ny. jegyző és dr. Bíró, a Kisgazdapárt egyik vezetője stb. Még méltatlanabb, hogy a jogállamok által elfogadott elvekkel szembehelyezkedünk. A jogállamok Krisztus Egyházával azt vallják, hogy mindenki maga és egyénileg felelős saját szándékos, tehát beszámítható cselekedeteiért; ezért büntetni sem lehet olyanokat, akik bűntettet nem követtek el. Az egyik személyre kiszabott büntetést nem lehet másik személyre kiterjeszteni (Canon 2219. §. 3.), hacsak bírói beigazolás szerint ugyanazt a bűntettet el nem követte. Indokolatlannak tartjuk azoknak otthonukból történt elvitelét, kitelepítését, akik az 1941-i népszámláláskor német anyanyelvűnek vallották ugyan magukat, de a legvadabb terror és propaganda ellenére is távoltartották magukat a német községekben a kihívóan viselkedő Volksbundtól, sőt nyíltan is elítélték annak szervezkedését. Nem egy vidéken, pl. Bonyhád központtal a tolnai és baranyai németek egyenesen államhű mozgalmat szerveztek papjaik és világi vezetőik irányítása mellett. Ezek a papok 1944 őszén, telén 1945 tavaszáig fogságot szenvedtek, sőt tudunk a fogságban meghaltakról is. Ez a jellemes, államhű réteg nagyobb áldozatot hozott és erősebb tűzpróbát állott ki az idegenből szított mozgalom részéről, mint maga a törzs- vagy mélymagyarság. Indokolatlan ez az eljárás azért is, mivel a megbolygatást még a bűnös Volksbund- tagokkal szemben is csak arra az időre rendelték el nemzetközi tényezők, amikor Németországból már jelentik, hogy a telepek ott készek. És még egyes Volksbund-tagnál is kellene enyhítő körülményt találni: ha csak tag, különösen, ha bekényszerített tag volt, mint az Máriahalomban történt, ahol a volksbundista tanító falubelijeit megkérdezésük nélkül is Volksbund-listára vette. Mentesíteni kellene azt is, aki kilépett vagy az 1940. aug. havi 57
