Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 7. szám - Legenda Németh Lászlóról ( A történeteket összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
hanem van ott egy élő Tisza-rész; folyt ott a víz rendesen, és ő ott a vízfolyásban mint egy úszóbajnok, úgy úszott, olyan egészségesen, virágzóan; és olyan jókedvűen beszélt, hogy az teljesen ellentétes volt mindazzal, amit róla az ő kétségbeesett tanítványai általában elhíreszteltek. Jókedvet teremtett és reménységet ébresztett maga körül; tudta tán, hogy azokban a zord időkben éppen ez hiányzott nékünk a leginkább? Gulyás Klára: A harmincas évek elején ismertem meg őt. Akkor Debrecenben a Hajó utcában, nagyapám hosszú családi házában laktunk. A ház hosszú udvaráról Németh László több ízben megemlékezett. Legelőször oda jött el hozzánk. Abban a házban, abban a lakásban fontos események zajlottak. Ott született például a Debreceni káté, Németh híres röpirata. Ott indították el a Választ. Sok író megfordult nálunk, többek közt Erdélyi József, Kodolányi, Veres Péter, Féja. Legtöbbjük szállóvendég is volt. Németh Lászlót is gyakran láttuk vendégül. Gyerek voltam, így csak halvány emlékek maradtak ebből az időből. Arra emlékszem, hogy csendre parancsolt bennünket. Ő ott pihent, feküdt apámnak a díványán, aki egy versében azt írta, hogy „Feküdtél némán, mint egy eldobott delej. Behunyt szemedből lassan szivárgott a fény.” Ebből énnekem csak egy összekucorodott, alvó test jut az eszembe. Három évig haragban voltak, főleg a Válasz Pestre kerülése miatt. A tervhalmozó csak még egy lapáttal rádobott a dologra, mert a fő ok a Válasz volt. Főleg Németh haragudott apámra. 1938-ban kibékültek, akkor bukkant fel megint, és ettől fogva állandóan lejárt Debrecenbe. Én is akkor kezdtem őt jobban megfigyelni. Nagyon szép ember benyomását tette rám. Akkor értettem meg, miért nevezi vagy hasonlítja őt apám Euphorionhoz, a fausti gyönyörű ifjúhoz, az erénynek és szépségnek a harmóniáját látta benne. Emlékszem, egyik Németh-hez szóló levelében görög betűkkel írt le egy szót: kalokagathia, amely az erény és a szépség harmóniáját jelenti. És kristályhoz is hasonlította. Jellemző, hogy Krisztussal kapcsolatban is valami ilyesmit idéz: „úgy fénylik, mint egy néma kristály”. Nem véletlen, hogy versében Németh Lászlót is kristálynak látja: „fénylenek arcunkon arcod reflexei. Mint egy kristály lebegtél az utcák fölött...” Keresztury D.: Ha róla beszél az ember, akkor nem lehet megkerülni a feleségét, aki a mulier fortis — erős asszony — volt, az a törzs, akire Németh László folyondárként felindázhatott, aki tehát tartotta az életét. Arra emlékszem, hogy Ella, aki vendéglős családból származott — az édesapja a húszas években baráti alapokon megkapta a Nyugati pályaudvarnak a nagy étkeztető kombinátját; komoly nagy vagyont vagy inkább nagy jövedelmet jelentett az akkor, Démusznak hívták. Otthonról hozta a remek kosztot. Amikor hazajöttünk Berlinből, nekem Berlinben volt még valami kis pénzmaradványom, és azt átutalták, és akkor éppen megérkezett. Jóban voltunk a Némethékkel, és Ella imádott utazni. Ő szervezte meg mindig az utazásokat, Laci csak mindig vele ment, de közben olvasott, nézte, hogy mit kell majd megnézni; szóval ott menet közben készült, míg a gyakorlati szervező Ella volt. Akkor — ismétlem — együtt ott voltak nálunk és mondták, hogy indulnak Olaszországba, és erre azt mondtam Marikának, hogy most jött meg ez a pénz, beszállunk mi is, megyünk az Elláékkal, úgy hogy négyesben indultunk tovább. Laci Gergely drámájával volt viselős, amikor együtt voltunk Olaszországban. És ott állandóan a Gergely pápa nyomait követte, azért mentünk el Salernóba, mert Gergely ott van eltemetve, és ott van a sírfelirata, amelyben sírjából is még kiátkozza azt a német császárt, akivel egész életében hadakozott. Elmentünk oda, és ott megállt és elkezdett könnyezni. Véleményem szerint, ez lett Laci legnagyobb drámája, aminek a bemutatóját sose fogom elfelejteni, engem még annyira meg nem rendített előadás, s azóta sem. Szegény Tímár játszotta a Gergelyt, kiválóan; egy kicsi kis gesztusa volt: hosszú reverendát viselt, és kicsit néha odatette a kezét a szívére, ezt ő találta ki. Tímárnak olyan szuggessziója volt, hogy nem lehet elfelejteni. Akkor Laci is rettentő boldog volt, mert aztán ünnepeltük a Dému- széknál; a Nyugatiban nagy bankett volt. Nehezen készültek a premierre; Ella tudta, hogy a premier után meg kell jelenni a függöny előtt. Laci ki akart menni a premierre egy közönséges utcai ruhában; és akkor Ella eljött, és én kölcsön adtam a frakkomat, hogy Laci frakkban jelenhessen meg. Amikor meghajolt a közönség előtt, utána azonnal levetette és 44
