Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám - Gazda József: Szerettük, felneveltük (A gyermek helye a régi típusú falusi családban)
1ST: Egy időben tizennégyen vétünk. Volt anyósom, volt apósom, az kettő. Én három, az uram négy, akkor volt két gyermekem, akkor a sógorasszonyom özvegyen maradt fiatalon, a két gyermeke itt volt, itt a sógorasszonyom, akkor az uramnak vót még egy öccse, s vót a felesége. SJ: A két testvér egy szobába lakott, s mik, a gyermekik egy ágyban háltunk mind az öten. Verekedtünk, osztán vót vessző. Egy ágyban öt gyermek. Errefelé is aludtunk, arrafelé is, s a lábunk összeért. Nem egy sorban aludtunk, csak a lábunk vót össze. Azért marakodtunk, hogy melyik nyomta meg a másikot. Takarónk egy vót, egy nagy gyapjúpokróc. BTR: Mikor a bőcsőből kijött a gyermek, akkor ment a pucikba. Kettő aludt egyszerre itt, kettő. Midőn egyedül maradtam, azt mondták, mért nem aluszok a pucikba. Ilyen öreg s ilyen tehetetlen, már fáj minden csontom, s hogy álmosan oda bémásszak? GD: Nagyok voltak a családok, de nem volt olyan cifrálkodás. Egy legénynek volt egy bakancsa, s egy bocskora. Én szolgáltam az uraságnál, egy hónapig hajtottam az ökröket, jártam az eke után, szereztem vagy ötszáz lejt, s vettem rá egy pár bakancsot. Huszonöt nap dolgoztam egy pár bakancsért. Ezeket a népes, sokrétű családokat a legidősebb, még munkaképes férfi, vagy ha az már nem élt, az idős asszony irányította, vezette. Régi, évezredeken mérhető hagyomány élt így tovább, melynek kezdetei az ősközösségi társadalmakig nyúlnak vissza. SJ: Amíg élt, végig édesapám parancsolt. És amikor meghalt — lássuk csak — hét éve házas voltam. Addig végig édesapám parancsolt. Nem is mertem azt mondani, hogy én dirigáljak. De hogy kítsígbe vótam esve, mikor meghalt édesapám! Semmi gond nélkül éltem, csak vártam, hogy kapjam a parancsot, holnap ide menjek, ezt csináljam, azt. Mikor meghalt szegény, akkor aztán kétségbe vótam esve. Most mit csináljak? Holnap hogy osszam be, hova menjek. Osztán a jóisten megsegített úgyis. Ahogy csináltam, egyszer jobban, egyszer rosszabbul. Beléjön az ember. Amíg élnek a szülők, addig boldog az ember. Ha meg van nősülve, ha nőtlen, van ki vezesse. Nálunk, amikor én gyermek voltam, bátyám s édesapám voltak testvérek egy szobában, s nagymama. A nagymama parancsolt a menyeknek, pedig 80 éves volt, mégis ű dirigált. A mámi vezette az égisz mindensíget. Nagyapám igaz nem élt. Ha kellett pínz, lábbelire, ű adta. Ha kellett adóba fizetni, ű adta. Mindent. S ha eladtak egy marhát, a mama tette el az árát. Vajegy borjút vajegy disznót. Me rígebben csak abból lehetett csinálni pínzt. Nem civakodtak azért, me a nagymama odaadta a pínzt, ahova kellett. Az unokákról is ű gondoskodott. Az égisz családot ű vezette, mert a vénasszóny tudott ügyelni a pínzre. Ő nem prédáit, ű minden pengőt meggondolva adott oda, amire kellett. SzJ: Együtt gazdálkodtunk, az egész család. Rendesen együtt dolgoztunk. Nem mondhatta egyik sem, hogy na, ez az enyém. A családé volt. Ha például én cigarettáztam, nekem kellett egy csomag cigaretta, mondtam, hogy kell egy csomag cigaretta. Kellett vajegy pár csizma, cipő vagy valami, azt együttesen megbeszéltük. A család pénzét édesanyám kezelte, ő volt a pénztáros, ő osztotta be. Nekie folyt be a jövedelem, ha kellett valakinek valami, tőle kért. Még házas koromban is így volt. BPA: Most a fiatalok parancsolnak az öregeknek, de akkor az öregek parancsoltak a fiataloknak. Ez a valóság. Én úgy féltem anyósomtól, mint a tűztől. Jobban féltem, mint mikor szolgáltam a gazdámtól s az asszonyomtól. Mert olyan volt, hogy spórolt, s nagyon élelmes asszony volt. Még az öltözésben is parancsolt, hogy ilyen ruhát venni, olyan ruhát venni. KJ: Azt mondták, amelyik családot az asszony kellett kormányozza, ott volt valami eltérés, nem írtettik meg egymást. A férfi volt a család kormányzója. Ő adta ki a munkát. Megmondta: na fiam, ide kapálni, oda aratni. S csináltuk. Szó nélkül csináltuk. Még ha meg is nősültem, a feleségem is szót fogadott, mint apukának a menye ... BFV: Édesapám parancsolt, mert ő volt a gazda, s nagyon ügyesen tudta vezetni a gazdaságot, s volt vagyona is hozzá. Mondhatnám, édesanyámnak még több volt, ő egy 46
