Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 5. szám - Szávai Géza: Aréna (Metaforatenger)

Ez se semmi! A tudósok egy évszázada vitatják a kérdést. Most felkínálhatjuk a megnyugtató választ: a húsvéti tojást a nyúkok tojják!

* * *

Ott vagyunk, ahonnan elindultunk: csakhogy időközben épültünk mind matematikailag, mind képileg (igenis, van képünk ezt állítani!).

Mert, hát hol is vagyunk: dolgok és viszonyok kavargásában. Mindig egy metaforatenger kellős közepén — még ha erről nem is tudunk, nem is akarunk tudomást venni. És mindenki viszonyul valamiképpen e metaforatenger dolgaihoz és viszonyaihoz. A viszonyulása minősége szerint nevezheti magát (a végleteket említve) matematikusnak vagy költőnek az ember — de tagadhatja-e a metaforatengert?!

* * *

Ha már ennyire elkalandoztunk a képzeletbeli lények világába, hadd említsem meg, hogy a még „hasítatlan” tudatú gyermek magától értetődő természetességgel viszonyul a Pólyaféle feladványhoz. Ahogy a tyúl vagy nyúk képzetét is érthetőnek tartja.

Évekkel ezelőtt előmbe rakott a kislányom egy fura rajzot. Különös lény volt ez; mellékelten ellenőrizhető. Képzelet szülte, ám volt benne logika. Ez a tyúkzsilóegóma ugyanis a megnevezés sorrendjében foglalta magába egy tyúk fejét, zsiráf nyakát, ló lábát, e/efánt törzsét (nagy törzset kellett választani, hogy ennyi „kelléket” elbírjon!), gólya lábait, malac farkát. ..

Megkérdeztem a kislányomat, nem lenne cselesebb, ha a tyúkot is megcsonkítva építené be a szóba: tyúzsilóegóma . .. Határozottan tiltakozott. Igaza volt. A kiindulópontnak — és az iránynak — mindig pontosnak kell lennie. Mert egy pontból sok minden kiindulhat, és egy pontban sok minden összetalálkozhat — sértetlenül.

Metaforatengeren hajózva nem árt észben tartani egy-egy tájékozódási pontot.

* * *

Hullámzik az aréna portengere, közepén szilárdan áll egy tű, és átúszik a fokán egy hajó. Négyet döccen.

Mert a portenger, a sivatag hajójának, a tevének lehet egy púpja, kettő, sőt négy! Mi a sőt!-re szavazunk.

Négyet döccen a teve, és hajózik tovább.

Négyet döccen a hajó, és tevegel (tévézik?) tovább.

Navigare necesse est.

Örvénylik az aréna pora. Felkavar a szél egy igazságot: „Nehogy elveszítsd a fejedet, és fejest ugorj az aréna portengerébe — mert elveszíted a fejedet!”

Ez egy körmondat. Nem retorikai, hanem jelentéstani értelemben. Kérdés, hogy a konkrétumok tengerén halad-e a mondat hajója az elvontság felé — avagy az elvontság tengerén követ konkrét célt. . .

Felmorajlik és hullámot vet az arénában a metaforatenger.

84