Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Görömbei András: A szabadságeszme védelmében (Szilágyi István két regényéről)
Kettős tükörben A szabadságeszme védelmében Szilágyi István két regényéről i. jL JLz erdélyi magyar irodalom első Forrás-nemzedékének kiemelkedő prózaírója, Szilágyi István pályájának kezdetén, a hatvanas években a munkássors ábrázolásának sajátos, determinizmust mutató, de annak zordságát líraian oldó változatát teremtette meg. Majd egyre nagyobb szerepet kapott novelláiban (Jámbor vadak, 1971) és regényében (Üllő, dobszó, harang, 1969) a belső monológra építő látomásos képszerűség, a gondolatiságot felerősítő kidolgozott motívumrendszer. A Jámbor vadak című novelláskötetében egész ciklust alkotnak azok az írásai, melyekben egy kisváros, Jajdon szociografiailag pontos, mégis látomásszerű képe jelenik meg. Ez már a Kő hull apadó kútba (1975) előkészülete volt. Ezzel a remek regénnyel emelkedett Szilágyi István irodalmunk élvonalába. E regény életanyagát két gyilkosság fogja keretbe. Szendy Ilka, a gazdag tímárdinasztia magányos, kielégületlen sarja megöli szeretőjét, Gönczi Dénest. Beledobja az udvarában levő kiszáradt kútba, s hónapokig hordja rá a követ egyre eszelősebben, míg végül kihívja maga ellen a sorsot, s megalázott, megbántott, gyűlölködő cselédje, Faggyas Józsi egy karóval agyonüti. Ezt a vékony cselekményszálat növeszti teljes világnyivá Szilágyi István lélektanilag és szociológiailag részletes és hiteles ábrázolásmódjával és regényének összetett struktúrájával. A regény első felében a gyilkosságot megelőző időszak elevenedik meg sokoldalúan, a második rész Szendy Ilka egyre erősebben pszichopatologikus magatartását mutatja be részletesen. Ilka tartja magát, de fokozatosan felőrlődik idegrendszere, nő körülötte a gyanú, torz cselekedetei egyre inkább leleplezik környezete előtt. Időben és térben kitágul a központi eseményszál, ezáltal az ábrázolás extenzívvé válik, ezt viszont az írói elemzések, a mitologikus elemek, a főhős belső monológjai és látomásai teszik intenzívvé. Sokféle nézőpontból jeleníti meg Szilágyi István a jajdoni életet, s a tragikus gyilkossághoz vezető indítékokat, majd annak következményeit. Bőséggel él az írói leírás, bemutatás, elbeszélés eszközeivel, majd a látványt elemzéssel tágítja, s ezáltal mintegy maga is kínálja az általánosabb értelmezést, „kóborló emlékezet” gyanánt tűnődik az eseményeken. Máskor a bemutatásnak már eleve mélyebb, mitologikus sugallata van: a folytonos kőhordás a kútba például a danaidákra is utalhat, a görög sorstragédiák atmoszféráját idézi fel. Az ábrázolásban kiemelten fontos szerepe van Szendy Ilka belső monológjainak, ebben környezetének és tettének egy másik nézőpontú megítélését kapjuk: alakítatlanul őszinte, önmagával és a külvilággal szemben egyaránt kegyetlenül leleplező. Ismét más képet adnak a regénybe emelt párbeszédek, ezekben egészen új helyzetből tárulkozik föl ugyanaz a világ, amellyel Szendy Ilka küzd. A párbeszédek nemcsak egyéni nyelvi színeket, szemléleti elemeket hoznak a regénybe, hanem mélyebben tárják fel az emberi kapcsolatokat is: mennyire másként beszélnek például egymás között az egrestelki parasztok, mint amikor Szendy Ilkával tárgyalnak. A sokféle művészi anyagot szecessziósán díszes, kissé archaizáló, aprólékosan árnyaló költői stílus fogja egységbe, ismétlődő nyelvi és tárgyi motívumok szervezik zárt struktúrájú egésszé. 82
