Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Kertész Imre: Gályanapló - az 1974-75-ös évből
Kertész Imre Gályanapló — az 1974—75-ös évből — Mottók: „Que diable allait-il faire dans cette galére?” („Mi az ördögöt csinálhatunk ezen a gályán?”) Moliére: Scapin furfangjai. . . úgy látszik, hozzátartozik a megpróbáltatás lényegéhez, hogy az ember egy útvonalat visszafelé kövessen; s Martin e pillanatban már tudta is, hogy ez nem álom, hanem a jövő valami különös jelképe.” Malcolm Lowry: Át a Panamán. „Ma minden művész beszáll kora gályájába.” Camus. „A Természet megkívánja, hogy tudósítást írjanak róla.” Emerson 1974 M A. V -JLalcolm Lowry: At a Panamán. Fölfedezés. — Az igazi író útja nem a természeten keresztül vezet-e? Nem olvasok-e túl sok elméletet? Nem vagyok-e túl „irodalmi”, túl politikus, túl patkánylyuk-centrikus, túl kelet-európai, túl „felépítmény”-szagú? Az írónak mindig a tengerről kellene beszélnie, és mindig úgy, mint aki először vagy utoljára látja: a tengerről, a vulkánról és a szabad, természeti emberről. (Van még ilyen? Ha nem okvetlenül a pigmeusokról akarunk írni.) A klasszicizmus, mint Hitler stíluseszménye. (Albert Speer könyvében.) Kifejezetten irtózott a modemtől. Minden diktátor megfosztaná a művészetet a kifejezéstől, és puszta formalizmussá redukálná: legjobb a klasszicizmus, amelyben egyúttal a monumentalitást is megtalálja; habár bizonyos modernizmus is megteszi, ha kellően üres és nem több merő ornamentikánál. Erőltetni akkor is, ha nem megy. Napi 3 óra: 10-től 1-ig. Papírlapokat kiteregetni és írni rájuk, „ahogy jön”. (De nem jön.) Ihletszerűen behatolok dolgok közé, s aztán megtorpanok, mint a gyerek, ha futás közben hirtelen ismeretlen tájra ér. Gyávaságom. Megbízni a valószínűtlen27
