Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Dsida Jenő: Ébredés alagútban; Az éjszakák csöndje; Istenem, eljött hozzám; Gyakran várlak. Elüldögélek; Érted-é hangomat?; Újra éjszaka van; Most újra éj van. Hallgatag; Zavartan járok; Homokban; Délután (versek) - Függelék

A tűzön túl: villogó, éhes farkasszemek, rövid, homályos nappalok, hosszúra nyúlt, csillagtalan éjszakák, fenyőzúgás, kísértetjárás, mindent betöltő idegenség . . .

Tudom, hogy önmagambái nincsen út semerre. Vörös tűz ropogja a remeték dalát.

S csak álmomban járok faluról-falura örökbékét furulyázva a föld lakóinak.

930. jún. 27.

Istenem, eljött hozzám

Istenem, eljött hozzám kicsi, kékszemű kuzinom. Sok éve feküdt teste a sírba, sok éve lebbent fehér lelke az égbe.

Eljött hozzám és azt mondta: szeret engem és napközben is lát engem és szeretne több mosolyt látni az arcomon. Megsimogattam nagy szőke haját s az szikrázni kezdett, mint a csillagszóró a karácsonyfán. Hófehér köpenykéjéből három almát adott a túlvilági békesség izeivel. De nem engedte, hogy öt magát megcsókoljam, hanem huncutkásan megfenyegetett.

Aztán megígérte, hogy sokszor eljön és végtelenné tágult szobámban nagy, zöld csillagokkal gurigáztunk . . .