Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 3. szám - Porkoláb Tibor: „A helybenlét erotikája” (Konrád György regényeiről)

KÖZÉP-EURÓPAISÁG: TRAGIKUS ABSZURDITÁS ÉS NOSZTALGIKUS AZONOSULÁS. Konrád Györgyöt azok között az írók között szokták emlegetni, akik műveikben különösen hangsúlyosan jelenítik meg az úgynevezett Közép-Európa-proble- matikát (például: Kundera, Hrabal, Danilo, Kis, Gombrowicz, Mrozek, Esterházy, Mészöly). Ez a besorolás (és nem minősítés, értéktulaj donítás) már csak azért is elfogadható, mert az az író, aki Európának ezen a részén él és alkot, par excellence közép-európai író. A Konrád-művek azonban nem csupán az életérzés, a szemléletmód, a beszédmód szintjén, hanem tematikusán is a „közép-európaiság” alapélményéből táplálkoznak. Esszéi, regényei szinte kivétel nélkül regionális hagyományainkra, helyzetünkre reflektálnak, az életmű — ilyen értelemben — a közép-európai történelem és sorsképlet sajátos művészi dokumentumának, esszenciájának tekinthető. (Nem jelent ez se többet, se kevesebbet annál, hogy azoknak, akik ezt a „szituációt”, ezt a régiót meg kívánják ismerni, jó szívvel ajánlhatjuk a Konrád-művek olvasását.) A regények világképét alapvetően meghatározza az az értelmiségi küldetéstudat (illetve az ehhez való kritikai viszony), amely térségünk egyik legjelentősebb társadalmi—politikai—ideológiai hatótényezője. A Konrád-hősök az értelmiségi öndefiníció esélyeit kutatva végül eljutnak ennek a „történelmi” küldetésnek az elutasításáig. (Konrád híres-hírhedt tanulmánya — a Szelényi Ivánnal közösen írt Az értelmiség útja az osztály hatalomhoz — lényegében ennek a gondolatrendszernek a teoretikus megalapozása, illetve a társadalomelmélet és a szociológia nyelvén való kifejtése.) A regények régiókarakterológia felé közelítő világképének központi ellentétpárja: a „polgár” és a „kalandor” („Attól vagyok kalandor, hogy nem lehetek polgár ...” Kerti mulatság.), valamint az „esztéta” és a „moralista” („Itt a Duna-tájon kénytelen-kelletlen moralista vagy. Szabad esztéta csak Nyugaton lehetsz.” Kerti mulatság.). A régió determinativ alapsajátossága, a „szabadságfogyatkozás” állapota a lehetséges értelmiségi szerepeket eleve deformálja. Konrád eszmei Közép-Európájának szellemi és földrajzi centruma, szimbóluma: Budapest. „Számomra a Lánchíd közepén van Közép-Európa közepe.” — mondja Dragomán. Budapest egyszerre jelenti a közép-európai urbanitás szociológiai- városföldrajzi modelljét (A látogató), és azt a jelképes életteret, ahol lejátszódhat a regionális történelem minden tipikus eseménye, ahol megjelenhet a közép-európai „emberfauna” minden tipikus alakja, ahol összesűrűsödhet minden, ami sajátosan kisszerű („röhejes”) és sajátosan lényegi („húsbavágó”), tehát mindaz, ami sajátosan a mienk (A városalapító, Kerti mulatság). Ehhez a virtuális sorsközösséghez és determinativ struktúrához (amit tágabb értelemben Közép-Európának, szűkebb értelemben rendszerint „hazának” nevezünk) való viszony a kényszerű elutasítás és a kényszerű vállalás szélső értékei között mozog. (A konstans: a viszony kényszerűsége, azaz a normalitás hiánya.) A tragikum érzetét, az abszurditás elviselhetetlenségét az azonosulás erkölcsi parancsa, az anekdoti- kus-nosztalgikus múltidézés kedélyes érzelmessége ellenpontozza. A Konrád-regények hősei nem csupán valamiféle történelmi horror, rémregény epizódfiguráinak érzik magukat, hanem (horribile dictu!) otthon is vannak Európának ezen a végvidékén — hiszen csak itt lehetnek otthon. A tragikus otthonosságot (az „ .. . államszocialista, biedermeier otthontalanotthonosságot ...” Kerti mulatság) a regények a régió mitológiájának felépítésével (és beépítésével), az anekdotizálással, a historizálással, az élménydúsító legendásítással, a bensőséges érzelmi viszonyulással, a megismerés és megértés (önismeret) szenvedélyességével érzékeltetik. A cinkos a közép-európai történelem regénye, illetve olyan regényesített (alternatív) történelmi olvasókönyv, olyan történelmi kalandregény, amely egy eszmehős paradigmatikus sorsán keresztül rekonstruálja és modellizálja a régió históriáját. Egyszerre törekszik hiteles történelmünk felmutatására (korábrázolás, valóságfeltárás) és történelmi kulisszák alkalmazásával az értelmiségi erkölcsi számvetés elvégzésére, megjelenítésére (morális parabola). Nem is a „történelem” áll a mű középpontjában, hanem a történtekhez való erkölcsi viszony, hiszen a szerző moralizáló történelemszemlélete a históriát is teoretikus absztrakcióvá, morális-egzisztenciális döntési szituációkká alakítja. A Kerti mulatság — mint értelmiségi közérzetregény — egy budapesti, zsidó értelmiségi kör („ . . . rokonok, szomszédok és barátok nagycsaládi szimbiózisa .. . egy államszocialista nagyvárosban”)

73