Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Várdy S. Béla: A magyarságtudat megtartásáért
Miután az Amerikában-maradás kérdése legtöbbjük részére az első világháborút követő években véglegesen eldőlt, e döntés után szinte természetszerűleg fordultak gyermekeik, az Amerikában született nemzedék magyarnak megmaradása kérdése felé. Azt mindannyian tudták ugyanis, hogy belőlük már sohasem lesz igazi amerikai, s így akarva-akaratlan magyarok maradnak. De nem így a bennszülött második nemzedék tagjai. Habár kétnyelvűnek és kétnemzetiségűnek indultak, ők azonban mégis csak elsősorban angol nyelvű amerikaiakká lettek. Azonban olyan amerikaiakká, akiket az angolszász (WASP)* társadalom csak marginális félamerikaiaknak tekintett és nyilvánosan lenézett. Épp ez a visszautasítás, épp ez az angolszász lenézés a bevándoroltak nyelve, kultúrája és társadalma iránt nyomta leginkább a második magyar nemzedéket a gyors amerikanizálódás felé. Leszámítva az első öt-hat életévüket, amikor még a családon belül nevelkedtek, a bennszülött nemzedék már szégyellte szüleik idegenségét, lenézett mivoltát és hiányos nyelvtudását; s éppen ezért nyilvános helyeken már magyarul sem volt hajlandó beszélni. S ugyancsak szégyellte szülei falusi egyszerűségét, amely sehogy sem illett bele Amerika urbanizált társadalmába. Éppen ezért, tizenéves korba jutva, tudatosan le akarta vetni a gyermekkorában reáaggasztott magyar jellegzetességeket és sallangokat, beleértve még szüleik nyelvét is. Az 1930-as évek folyamán ez a jelenség már oly fokot ért el, hogy az egyre öregedő kivándorolt nemzedék tagjai már attól féltek, hogy ha ez a folyamat tovább tart, akkor lassan az egész társadalmi védelmi rendszerük összeomlik. Féltek az intézményeik (egyesületeik, egyházközségeik) felbomlásától, s bántotta őket gyermekeik fokozatos eltávolodása az általuk kreált amerikai-magyar világtól. Féltek, hogy ha ezt a folyamatot képtelenek lesznek megállítani, akkor öregségükre teljesen intézményesített támasz nélkül maradnak. Ezek voltak azok a tényezők, amelyek az amerikai magyarság vezetőit és intézményeit az 1930-as évek folyamán hatványozódott tevékenységre buzdították olyan irányba, hogy gyermekeiket megtarthassák az amerikai magyarság részére. A fentiek alapján, az amerikai magyarság vezetői, így a Verhovay vezetősége által is megindított mentőintézkedések lényegében két vágányon futottak: Először is, akármilyen nehezükre esett is, a kivándorolt nemzedék kénytelen volt elismerni, hogy Amerikában született gyermekeik már elsősorban amerikaiak, és angol nyelven kommunikálnak, melynek következtében mind nagyobb teret voltak kénytelenek engedni az angol nyelvnek a még magyar nyelven működő intézményeik keretében is. Másodszor, egy átfogó felvilágosító kampányt indítottak — szintén nagyrészt angol nyelven —, amelynek célja az volt, hogy gyermekeikkel megismertessék a magyar nemzet múltját, jelenét és elért eredményeit, hogy ezáltal kiöljék belőlük az oda beszivárgott kisebbségi érzéseket. Tehát büszkévé akarták tenni őket magyar eredetükre. Mint több más magyar intézmény keretében, ez a kettős mozgalom a Verhovay Egylet esetében is a húszas évek végén indult meg, s a második világháború kitörése idején érte el tetőfokát. Elsőnek a teljesen angol nyelvű helyi csoportok szervezkedését kezdték el, angol nyelvű, Amerikában született vezetők igazgatása alatt. 1934-ben, Verhovay Journal címen megindult a Verhovayak Lapja című egyleti lap angol nyelvű változata is. 1939-ben pedig, az angol nyelvű helyi csoportok súlyának megnövekedése következtében, a Verhovay Segélyegylet központi vezetőségét is kibővítették egy angol nyelvű másod-elnökkel. Ezen az úton továbbhaladva, 1947-ben behoztak egy egyleti szabályt, mely értelmében az angol nyelvű helyi szervezeteket ezután csak Amerikában született és nevelődött egyén képviselhette a nemzeti kongresszusokon. Az 1948-as kongresszus aztán beiktatta a hivatalos kétnyelvűséget, mely alapján a magyar nyelv használata fokozatosan háttérbe szorult. Az 1955-ös „nagy egyesülés” után pedig — mikor is a Verhovay magába olvasztotta a rivális Rákóczi Egyletet — a most már kissé kompromittáló Verhovay név helyett felvette a William Penn nevet, s ugyanakkor az angol nyelvet lényegében egyeduralkodóvá tette. * White, Anglo-Saxon, Protestant = Fehér, angolszász, protestáns. 66
