Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Várdy S. Béla: A magyarságtudat megtartásáért
Könyvészet Borbándi Gyula, A magyar emigráció életrajza, 1945—1985 (Bem: Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1985), 511. old. Bodnár Gábor, A magyarországi cserkészet története (Garfield, NJ: Magyar Cserkészszövetség, 1980), 128. old., s ennek egy bővített magyarországi kiadása. Farkas Ferenc, vitéz kisbamaki, Az edöttingi országgyűlés (München: Mikes Kelemen Kiadóvállalat, 1969), 72. old. Mildschütz, Koloman, Bibliographie der ungarischen Exilpresse, 1945—1975. Ergänzt und zum Druck vorbereitet von Béla Grolshammer (München: Dr. Rudolf Trofenik, 1977), 149. old. Nagy Kázmér, Elveszett alkotmány. Vázlat az 1944 és 1964 közötti magyar politikai emigráció kialakulásáról (München: Auróra Könyvek, 1974), 93. old. Második kiadás, London, szerző kiadása, 1982, 188. old. Harmadik kiadás, Budapest, Gondolat, 1984, 273. old. Németh Mária, Külföldi magyar nyelvű hírlapok és folyóiratok címjegyzéke és adattára 1945—1970. II. Nem szocialista országok (Budapest, Országos Széchenyi Könyvtár, 1975), 339. old. Vagyunk. Magyarok Ausztriai Közlönye. Szerkeszti Prof. Dr. Somogyi Ferenc (Kellerberg Lager, Spittal an der Drau, Cleveland, 1948—1956), 9. évfolyam, 118. szám. (A szerkesztő tulajdona.) Várdy Béla (Steven Béla Várdy) visszaemlékezései a Passau melletti waldwerkei Magyar Reálgimnázium életéről és szellemiségéről, valamint az ott megalakult Teleki Pál Cserkész Munkaközösségről, illetve Teleki Pál Cserkész Csapatról. Várdy Könyvtár és Archívumnak a magyar kivándorlással és az amerikai magyarsággal kapcsolatos gyűjteménye. Várdy, Steven Béla, The Hungarian—Americans [The Imigrant Heritage of America Series] (Boston: Twayne Publishers, 1985) 215. old. Várdy, Steven Béla és Várdy Huszár Ágnes, Triumph in Adversity. Studies in Hungarian Civilization in Honor of Professor Ferenc Somogyi on the Occasion of His Eightieth Birthday (New York: East European, Monographs, Columbia University Press, 1988), 616 old. Várdy S. Béla A magyarságtudat megtartásáért jL -S.Z amerikai—magyar kapcsolatok több száz éves múltra tekintenek vissza. Egyesek szerint a Szent István kori Tyrker-ig, s mások szerint pedig legalábbis az 1583-ban meghalt Budai Parmenius Istvánig. A Parmeniust követő 250 év folyamán nagyrészt csak hittérítők, kalandorok és romantikus álomkergetők léptek Amerika földjére. Az első nagyobb tömegű kivándorlók az 1848-as politikai emigránsok voltak, akik mintegy négyezren érkeztek az új világba. A negyvennyolcasok csoportja azonban még mindig csupán egy ideiglenesnek indult politikai emigráció volt. Nem így az 1880 és 1914 közötti tömegkivándorlás, amely a kezdeti ideiglenes volta ellenére is közel kétmillió magyar állampolgárt, köztük mintegy 650 000—700 000 magyart vetett Amerika földjére. Szemben a negyvennyolcasokkal, a századforduló tömegkivándorlása szinte kizárólag gazdasági eredetű volt. Elsősorban a magyar paraszti rétegeket, illetve a paraszti rétegekből kiszakadt és hozzájuk még mindig igen közelálló napszámosokat és falusi kézműveseket telepítette át — nagyrészt véglegesen — Amerikába, és ott is elsősorban az Egyesült Államok rohamosan iparosodó észak-keleti államaiba. 63