Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Tüskés Tibor: Egy „világpolgár” emlékirata (Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig)

Tüskés Tibor Egy „világpolgár” emlékirata Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig „Ahol igazság van, ott a hazám.” Proudhon-JL m.ét évtized — csaknem egy nemzedék — választ el tőle. Mindig előttem járt. Ő már rég elhagyta szülőhelyét és gyermekéveinek városát, Nagykanizsát, amikor családunk a dunántúli kisvárosba költözött. Ő már évek óta Franciaországban élt, amikor én abba a városba, Pécsre kerültem, ahol ő egykor egyetemista éveit töltötte. De ma is emlékezem arra a könyv- és papíráru-kereskedésre, amely a kanizsai városháza egyik földszinti traktu­sát foglalta el, s amelynek édesapja — pontosan: Fischel Fülöp és fiai — volt a tulajdonosa. Gimnazistaként minden nap kétszer haladtam el a bolt kirakata előtt. Bátyámmal könyvre vásároltuk a tollat, a ceruzát, a radírt. Az elárusító kislány vásárláskor beírta a kis füzetbe a tételt, s elsején anyám egy összegben egyenlítette a tartozásunkat. A kasszában nevelő­anyja ült: testes, dúskeblű asszony. Édesapját 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, állítólag menet közben, a vagonban pusztult el. Akkor fogalmam sem volt arról, hogy van egy fia, aki Franciaországban él. Az orosz támadás elől hátráló németek a városházát fölgyújtották, a Fischel- (a kanizsaiak így mondták: a Fisli-) féle könyv- és papírkereskedés is kiégett. Nevelőanyja a háború után egy ideig még vezette a boltot, ennek üvegajtaján láttam azt az irodalmi folyóiratot, a Vigíliát, amely kapcsolatomat az élő irodalommal megteremtette, s ízlésemet formálta. Az államosításkor aztán eltűnt az ajtó fölött a cég neve. A Vigilia fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmával egyik írásomban megemlé­keztem a kanizsai könyvesboltról. Franciaországból kaptam levelet. Fejtő Ferenc írta. Ma is gondosan őrzöm nehezen olvasható, apró betűkkel írt, megindítóan szép levelét, amely­ben írásomra reagált. Amikor Illyésről könyvet írtam, Fejtő Ferenc hazai irodalmi mun­kásságával, József Attilával való barátságával irodalomtörténészként is meg kellett ismer­kednem. Most itt van előttem Franciaországban 1986-ban megjelent, s eredetileg francia nyelven írt önéletrajzának magyar kiadása. Fejtő 1938-ban költözött Franciaországba, 1955 óta francia állampolgár. 1952-ben jelent meg Párizsban az a könyve, a Histoire des démocraties populaires (A népi demokráciák története), amelyet már francia nyelven írt. Azóta számta­lan külföldi sajtóorgánumnak volt a munkatársa, és több tucat könyve látott napvilágot. A huszadik század első felének magyar irodalmában Párizs számtalan írónak vált életmeta- fórájává Adytól Illyésig és József Attilától Radnótiig. Nekik azonban csak átmeneti állomás volt Párizs. Fejtő nem tartozik közéjük. Neki Párizs állandó lakhellyé vált. S nem tartozik azok közé az írók közé sem, akik idegen földön is megőrizték anyanyelvűket, s halálukig magyarul írtak, mint például Szélpál Árpád. Fejtő Ferenc hazát és nyelvet cserélt. Önmagát „asszimilálódott zsidónak”, „magyar franciának”, „magyar anyanyelvű francia írónak” mondja. E magatartás sem kivételes. Hamarjában a Bécsbe települt, évtizedekig Ausztriában élt Sebestyén György neve jut eszembe, akinek könyveit éppúgy németről kellett visszafordítani magyarra, mint Fejtő munkáit franciából magyarra. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom