Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 2. szám - A. Gergely András: Alföldi érdekek, konok kun koponyák (Bács-Kiskun megye érdekviszályai 1988-89-ben)
zása, megvásárlása is. így a személyi liezonok egy puha határú térszerkezetet alakítottak ki. A főhatalom szimbolikus képviselőinek helyi tülekedése azonban csupán áttetsző körülménye volt a megyei-területi érdekviszonyoknak. Emellett több más motívum is segítette az „uralmi egység” megmaradását, illetve újrakovácsolását. A felemás polgárosodás megyéjében a párturalom is felemás arculatot öltött, akárhol jelent meg .. . Brancsok birodalma A megyeközpont „intim” szféráját a helyi és a megyei „klánok” névsora rendezi. A „regnálás” korszakai szerint megkülönböztethetők a „Gajdócsi-brancs”, a „Romány-brancs” és a „Horváth István-brancs” érdekcsoportjai. (Szabó Miklósnak még nem volt hozott brancsa, csupán néhány régi támogatója és egy Kiskunhalasról kiemelt munkatársa). A brancsok viszonya nem barátságos kölcsönkapcsolat, hanem érdekerők küzdelme. A brancsok és a vezérkarok erőterét régtől fogva áthatotta a generációk váltakozása is: a „fiatalítási” kampányok majdnem minden brancs esetében idősebb és ifjabb híveket jelentettek egy időben. A fiatalabb generációk jobbára szakképzettebbek, viszont pragma- tikusabbak és döntésképtelenebbek, vagyis kiszolgálók voltak. Az idősebbek viszont hatá- rozottabbak, tapasztaltabbak és a bevált kapcsolathálót jobban kézben tartóak, s gyakorta tekintélyelvűek is. Hogyne volna hát érthető, hogy a hanyatló hatalom apparátusaiba mind több „reformlelkületű” fiatalt próbáltak összecsalogatni... Az uralmi „stílusváltozás” ugyancsak elválasztó mérföldkő volt az érdekcsoportok között: a pártirányítási metódus a direkt beavatkozástól a szolid ráhatásig és a személyes „szíves megkeresések” köréig terjedt. Persze, az informális mezőben a viszontszívességek, az elvi támogatások, az ideológiai védelem eszközei is működtek, olykor erősebb hatásfokkal, de sokkal csöndesebben, mint a hangos területi érdekképviseletek. Bács-Kiskun megye mint „erős bástya”, mint monopoljogú egység próbált Inegjelenni „fölfelé” és a megyei népesség felé is. Ebben évtizedekig Románynak volt jelentős szerepe. A nyilvánosság elé leginkább a vereséggel fenyegető ügyeket vitték, jobbára a félig megké- settség állapotában. Olykor pedig „filozofikus” távolságban a kulcskérdésektől, „elvi szinten” oldották meg az apróbb gondokat. Az aktuális „elvi szint” lehetett egy „gazdaság- politikai filozófia” kialakítása és Kalocsa vagy Kiskunmajsa fejlesztése is valamely aktuál- politikai megfontolás okán. Az „erős bástya”, persze, erős kölcsönviszonyt jelentett, erős téeszekkel, erős iparvállalatokkal. Olykor jelenthetett erős konfliktust a megyei vízműigazgatóval vagy az útépítő vállalat vezérkarával, a beruházó vagy az építőipari cégekkel is. Alapvető érdekmegosztást jelentett a megyei vezérkar számára, hogy a települések igényeit, érdekeit éppen azok a megyei érdekképviselők hozták alkuszíntérre, akik más érdekeikkel más téren voltak alkupozícióban, máshol voltak erősek. Sok esetben ők voltak a politikai strómanok, más esetben az ő révükön kaptak szerepet több település formális képviseleti intézményei. De az érdekképviselet személyekhez kötöttsége miatt a települési érdekek egymás ellen, s leginkább a megye ellen fogalmazódtak meg. Ezt a településközi érdekellentétet olykor még az első titkárnak is érdekében állt szítani, feszültséggazdálkodási és erömegosztási okokból. A megyei első titkár adott esetben éppen azért nem támogathatta saját kedvenc települését (vagy annak városkörzetét), mert városi utódjának és saját településének nem nyújthatott nyíltan kedvezményeket. Szabó Miklós utódja például más lett, mint akire „végrendelkezett” Kiskunhalason. Ez mint rejtett érdekmechanizmus izgalmas erőteret takar: ugyanis a megyei első titkár egy városi párttitkár ellen nyíltan akkor sem tehet, ha személyével nem ért egyet, legföljebb nehezítheti helyzetét, s „úgy intézheti”, hogy annak érdekkörnyezete vonja vissza a kiemeléséhez nyújtott bizalmat. Az ilyen érdekállapotokat a megyei apparátus és annak tisztségviselői vagy megértik (és kedvére tesznek az első titkárnak), vagy nem sikerül jól dönteniük, s akkor főnökükkel találják magukat szemközt, amit voltaképpen egyik fél sem vallhat meg őszintén. Ezért korántsem képtelen módszer, 50
