Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Tüskés Tibor: Kettős tükörben („Levélregény”) Fülep Lajos és Kner Imre levelezése

közlésre és a válaszra éhesebb. Óvatosabban fogalmaz, naiv, jóhiszemű ember, önkritikus, sőt önmarcangoló alkat. Életszemléletének alapja: „én sohasem a viszonyokból fejlesztettem ki azt, amit csinálok, hanem a viszonyok dacára hoztam össze nagy nehezen.” A cselekvés, a tett embere: „Úgy gondolom, nem lehet tétlenül szemlélni ezt a mostani krízist, kinek-kinek kötelessége próbálni valamit, kezdeményezni, szembeszállni a defetizmussal, a maga szűk kis munkaterületén.” Amíg Fülep a könyvkiadás tartalmi kérdéseit helyezi előtérbe, Kner a nyomdászat és a kiadás üzleti vonatkozású dolgait hajtogatja. Vannak előítéletei és tévedései is: Balázs Béla hiába ajánlja neki kiadásra József Attila verseit, a népi írókkal szemben is averziót érez: nem fogadja el Fülep tanácsát és javaslatait kiadásukra.

Van egy kérdés, amiben Fülep és Kner gondolatvilága lényegesen eltér egymástól, és fölfogásuk éppen a közhelyszerű elvárást cáfolja. Fülep, a baranyai egyke problémáján, a magyarság pusztulásán töprengő, a Kiss Géza Ormányság című könyvét kiadásra ajánló református lelkipásztor elkeseredésében hazáját és magyarságát is megtagadja, népével pereskedik: „Torkig vagyok már ezzel az állítólagos hazámmal; sose tartoztam igazában hozzá — írja 1936-ban. — Mi közöm nekem ezekhez itt? Nem érdekel semmijük, még a nyelvük se, amelyiket kényszerűségből használok úgy-ahogy ...” A megbélyegzett, a törvényekkel korlátozott, az üldözésnek kitett, a várható eseményektől rettegő zsidó nyomdász, Kner Imre viszont ezzel egyidőben megrendítő sorokat írt le a magyarsághoz való tartozásáról: „ha sok-sok minden fáj is és rosszulesik is, annál inkább érzem, hogy itt kell kitartani és valami rendes dolgot csinálni.” Majd két évvel később, a viszonyok rosszabbodása idején: „én nem tudok másutt, mint magyar földön és magyarul élni.”

Fülep és Kner kapcsolatának történetét, a levelezés „cselekményét” a legnagyobb író, az Isten, a Sors, a Végzet írta. Az expozíció és a bonyodalom a tízes évekbe nyúlik vissza, abba az időbe, amikor Fülep Firenzéből megrendeli Kneréktől A Szellem tipográfiai tervét. A tetőpontot az jelenti, amikor Fülep 1943 májusában (és nem augusztusban, mint a bevezető állítja) Gyomára látogat: fényképek készülnek a találkozásról, s a levelekben ekkor vált az addigi önöző hang második személyű, tegező megszólításra. A tragikus végkifejletet, a levelezés megszakadását 1944, Kner Imre elhurcolása és elpusztítása jelenti.

A levelek olvasójának nagyon nehéz erről a kérdésről, a kapcsolat utolsó mozzanatáról beszélni. Nem illik a kései utókor nézőpontjából és az erkölcsi ítélkezés magasából véleményt formálni. Történelmietlen ma megkérdezni: miért nem bontakozott ki hősi ellenállás az elhurcolásra váró százezrek körében, vagy mi lett volna, ha minden megbélyegzett mellé két keresztény áll, hogy akár ezzel a formával is kikényszerítse megmentésüket. A hősi helytállás csak kevesek, a kiválasztottak, a hősök, a szentek erénye, megcsodálható példa, de a tömeg számára aligha követhető. Ennek ellenére a levelek fölvetik a szorongató kérdést: tehetett-e volna valamit Fülep Lajos Kner Imre életének megmentése érdekében? A kérdés pedig azért jogos, mert Fülep Lajos már 1938-ban, az első zsidótörvény hatályba lépése idején azt írta Kner Imrének: „legyen meggyőződve, mindig, mindenre kész vagyok.” Majd néhány hónap múlva még határozottabb formában megismétli a tett, a cselekvés vállalását: „ha bármikor azt gondolja, hogy valamit, bármit tehetek, rendelkezzen velem, örülni fogok, ha tehetek valamit; s nem szóval, hanem tettel.” S amikor valóban a tettek, a cselekvés ideje következett el, a német megszállás utáni napon, 1944. március 20-án, a Kner Imréhez szóló utolsó levelében Fülep Lajos barátját — töröljük meg a szemünket, nem káprázik — horoszkópjával vigasztalja. Kner Imre válasza (Fülephez intézett utolsó szavai ezek) keserű, fájdalmas fintor: „Ami mármost a horoszkópodat illeti: vigasztaló, hogy semmi rosszat rám nézve nem találsz benne, s most aztán már csak ki kell várni. Igaz, hogy ezzel furcsa tapasztalataim vannak, már ti. a valódi és szakszerű horoszkópokkal, majd egyszer nyugodtabb időkben elmesélem, nagyon mulatságos dolog.” Bizony, nem Fülep tévedhetetlen horoszkópjai váltak be, hanem Kner „furcsa tapasztalatai” igazolódtak. Az igazolódott, amit Fülep már 1938-ban megmondott — s ez az önmaga

81