Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Tüskés Tibor: Kettős tükörben („Levélregény”) Fülep Lajos és Kner Imre levelezése
fölött kimondott ítélet valóban fölöslegessé teszi az utókor számonkérését —: „ ... semmi gyakorlati haszna, sajnos, nincs ... az én barátságomnak ...” (Következtetések) Egy ilyen gazdag levelezésanyag sokféle tanulság és következtetés leszűrésére ad módot. Néhányat emeljünk ki a lehetségesek közül. Először. A levelekben gyakran esik szó a környezet, a körülmények fojtogató szerepéről. Kner Imre szinte mániákusan emlegeti „izoláltságát”, Fülep Lajos is gyakran panaszkodik magánosságára: „robinsoni szigeten élünk” — írja. Minden okuk meglett volna, hogy hátat fordítsanak a világnak, lemondjanak a cselekvésről, a tettről. Ennek ellenére mindkettőjük élete a körülmények legyőzésének, a tett vállalásának példája. Kner Imre mondja már 1931-ben: „Rájöttem, hogy nem szabad száműzöttnek éreznem magamat azért, mert Gyomán kell élnem, hogy a zálogolási jegyzőkönyveket és községi iktatót is lehet rosszul, tudatlanul, becstelenül csinálni, és lehet hivatásnak érezni azt is, hogy azt, amit én most csinálok és csinálhatok, jól végezzem el.” Fülep Zengővárkonya, „önkéntes emigrációja” pedig olyan sziget, ahol — hogy ekkori életének csak ezt az egyetlen, a levelekből kiolvasható mozzanatát emeljük ki — rövid egymásutánban a következők látogatják meg, és folytatnak vele termékeny, tettekben realizálódó beszélgetést: Elek Artur, Mannheim Károly, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kodolányi János, Illyés Gyula és Kner Imre. Másodszor. Kner Imre nyomdász, könyvkiadó és könyvkereskedő volt egy személyben. Ha tevékenysége eredményességének magyarázatát keressük, az egyik ok bizonyára ebben van. Ma, amikor az államosítás és a gigantománia negyvenévi gyakorlata után a kulturális élet mindhárom területe válságban van és átalakul, el kellene gondolkodni Kner Imre tevékenységén. Hány emberrel dolgozik? Miképpen egyesíti a kiadás, a nyomtatás és a terjesztés területét? Mekkora gondot fordít a reklámra, a katalógusok, naptárak nyomtatására? Hogyan harcol egy nyomdász és kiadó a közöny ellen? Milyen példányszámban jelennek meg kiadványai? (Általában hatszáz-hatszáz példányban! S nagy dolog, ha Lukács György egyik könyvéből 1100 darabot elad.) Harmadszor. Kner Imre „könyvcsináló” tevékenységének példaértéke ellenére ne essünk a kritikátlan ámulat, a másolás, a kirekesztő utánzás hibájába. Kner Imre vonzó eredményei egy fejezet (jelentős fejezet!) a magyar könyvkiadás történetében. De sok tekintetben lezárt, megismételhetetlen eredmény. Egyfelől mellette, vele egy időben voltak más, vele összehasonlítható, egybemérhető kísérletek és eredmények, például az Egyetemi Nyomda, az Athenaeum, az Exodus kiadó könyvei, Kassák konstruktivista könyvművészete. Másfelől a technika megváltozása, a kéziszedést felváltó gép- és fényszedés, a különféle új nyomtatási és kötési eljárások nemcsak gyorsabbá és tömegessé teszik a könyv előállítását, hanem új esztétikai kérdéseket is fölvetnek. Negyedszer. Bárhonnét nézzük, mind Fülep Lajos, mind Kner Imre életpályája tragikus magyar sors. Mindketten falakba, értetlenségbe ütköztek. Terveiket, elképzeléseiket nem tudták maradéktalanul megvalósítani. Mindketten zseniális emberek voltak: Fülep a művészetfilozófiát, Kner a „könyvcsinálást” emelte az alkotó szellem, a művészi tevékenység színvonalára, s mint ilyenek, előtte jártak koruknak. S mivel előtte jártak, mindkettőjük sorsa a tragikus meg nem értettség. Valódi elismerést munkájukért csak az utókor adott és adhat. Tüskés Tibor 82
