Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Tüskés Tibor: Kettős tükörben („Levélregény”) Fülep Lajos és Kner Imre levelezése
(Regény — levelekben elbeszélve) Azzal, hogy a jegyzetek igen takarékosak, közvetlenül a levelek után találhatók, s a magyarázatra szoruló fogalom újbóli előfordulása alkalmával hiányzik az utalás, talán maga a szerkesztő és a kiadó is a kötet folyamatos olvasására gondolt, arra, tudniillik, hogy nem kizárólag filológiai jellegű, hanem „regényszerű” kiadványt adtak az érdeklődők kezébe. Számomra legalábbis ezt a benyomást tette a könyv: regény — levelekben elbeszélve. Ebbe az irányba mozdítja el képzeletünket az a tartalmi megoldás, hogy levélpárokat találunk a kötetben, a levelezés mindkét oldalát, oda-vissza megismerjük. Eddig ugyanis azt szoktuk meg, hogy az intézmények csupán egy-egy jeles személy leveleit gyűjtik és — ha mód van rá — adják ki. így vehettük kezünkbe például — egyetlen kötetben — külön József Attila és külön Vágó Márta egymáshoz írt leveleit, így jelentek meg Weöres Sándor Várkonyi Nándorhoz írt levelei Várkonyi levelei nélkül. A Fülep-levelezés akadémiai kiadása is így készül, vagy így gondolja például Kemény Katalin is Hamvas Béla leveleit kiadni, s elhárít olyan kezdeményezést, hogy pl. Hamvas és Várkonyi levelezése külön megjelenjék. Ezért csonkák és csökkent az értékük az olyan publikációknak, amelyeknek a témája például Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz (kellettek volna ide Fülep levelei is), vagy Fülep Lajos levelei Tolnay Károlyhoz (kellettek volna ide Tolnay Károly levelei is). Viszont nagy érdeklődéssel várjuk az olyan levélpublikációkat, az olyan készülő vagy kiadásra előkészített munkák megjelenését, amelyek például Kodolányi János és Szabó István, vagy Kodolányi és Várkonyi teljes levélváltását tartalmazzák. Ez a példásan megkomponált kötet fölér a legkitűnőbb regénnyel. Megvan benne mindaz, ami a nagyepikai alkotások jellemzője. Van stílusa; van két főhőse, s vannak további szereplői; az egyes szám első személyű beszéd módot ad az önjellemzésre; van fordulatos cselekménye; megvannak benne az epikai mű szerkezeti elemei (expozíció, bonyodalom, tetőpont, végkifejlet); gazdag pszichológiai tartalmakat hordoz; az egyéni sors mögött föltárul a közösség, az emberi környezet, a kor, a történelmi miliő rajza; vannak benne különféle idősíkok: a jelen idejű levelezésbe beszűrődik a közös múlt, a tízes évek emlékanyaga, s rávetül a levélírók által megsejtett s az általunk már ismert tragikus jövő ... Vagyis a könyv nemcsak dokumentumgyűjtemény, hanem esztétikai értéke is van. Pontosabban: mint minden igazi dokumentumot, az idő e leveleket is esztétikai minőségbe emelte. Ahogy például Fodor András kollégiumi naplója valójában napló formában elbeszélt regény, Fülep Lajos és Kner Imre levelezését is regényként olvashatjuk. A helyszín: két, egymástól távoleső, vidéki magyar település. A levelezés derekán, 1937-ben a Pesti Hírlap Lexikona ezt írja Zengő vár konyról: „kisközség, Baranya vármegye, pécsváradi járás, 615 lakos, vasútállomás, utolsó posta és utolsó távirat Pécsvárad.” Gyomáról pedig ezt olvassuk: „nagyközség, Békés vármegye, gyomai járás, 12 244 lakos, vasútállomás, posta, telefon, távíró.” Fülep körül látjuk a háromszázötven lelkes gyülekezetét, a Zengőt, a falu fölött a szelidgesztenyést, a távoli nagyvárost, Pécset. Kner Imre leveleiből képet kapunk családjáról, a hatvan alkalmazottat foglalkoztató nyomdaüzemről, a község, a jegyző, a tanító, a falusi „intelligencia” életéről. A kor: a két háború közti Európa s benne Magyarország helyzete. Kner Imre írja 1934-ben: „Én meg úgy érzem, hogy a világ tele világnézeti bacillusokkal, a felelőtlenségnek, nyegleségnek, tudatlanságnak, saját hibáink másra tolásának, de a reménytelenségnek, kétségbeesésnek, hitetlenségnek is ezernyi fajtájával.” Fülep kor-érzékelése 1938- ban: „az állapotok — mint előre látható volt — még romlottak, mint ahogy, nézetem szerint, még romlani fognak... legalább életemben nem óhajtok Hitler úr alattvalója lenni, amitől a mai ország nem tud megvédeni...” Ez a jelen. A múlt, ami összeköti őket, a két férfi közös emlékei: az első világháború előtti Magyarország, a tízes évek, a közös ifjúság, A Szellem című filozófiai folyóirat, melyet Fülep Lajos szerkesztett Firenzében, s amelynek tipográfiai tervét Kner Imre készítette el Gyomán, a Vasárnapi Kör, azok a nevek, akikről később híreket cserélnek: Balázs Béla, Lesznai Anna, Mannheim Károly, Lukács György... A beszűrődő jövő pedig az aggódás és félelem sejtelmei: mi lesz Európával, mi lesz Magyarországgal, a hárommillió koldús országával, mi lesz Kner 79
