Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Iszlai Zoltán: Múltrepülés emléktelen
Iszlai Zoltán Múltrepülés emléktelen Éjeim. Éjben fluor angyalok. Lefóldeletlen kerubfényt ingó Karok. Zümmögtök nekem siketéneket? Mindenzaj csöndkúrám megett pontsemmirobajom rezeg. Tolongtok nálam, bőrtollas libák. Történem tört énem. At meg át világítva szauruszmocskolt emlékeimet hatol belém istenprofilszemlélő tekintetetek. Vetítem vihogógerlefélelmeimet. Cúgban hussantok sírokon, sívó kételyeimen. Siklattok sikolyomonbúgva, bár vágyam: a sár, a sár — ahonnét vagyok, lennen várva vár. Arra talán, hogy elölöm legyek, míg zsibongónak a Leg-ek körülöttem, s szféradús, asztrálkasztrálhatatlan atomtüzvivök elszippantják tőlem agyvelötiszta jövőm? Ágyelömre buktam. Nézek. Magam, s Titeket. Benyeldeklem fenezöld lángú lepkelebeny lény etek. Létembe vágó hímporálmaimat kifújta fejemből egy szárny tálán alak. Alanyom? Emésztik sorsalagutak. Végükön, színszűnvén, lidércre se mutat a remény; röpke önkény életem előtt, Búridán-csalánnak, földből hogy kinőtt. Miket csalárd családom elvetett, hátha megérek rémtettéveket! Újabb révek? Hogyhogy? Még csapkodok? Lecsupált árnyszeráf csonkom jajong. Bimbókéj repeszt. Tördeli ágszárnylábkezeimet. Keltené múltamat, ha nincs. A rügyben létezett. 40
