Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Legenda Végh Györgyről (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Legenda Végh Györgyről* Összeállította: Albert Zsuzsa Nyolcadik gimnazista voltam, amikor egy vasárnap délelőttre jegyet kaptam a Zeneakadémiára, egy Kosztolányi-emlékmatiné volt, Kosztolányi halála után kb. egy fél évvel, ez volt az a pillanat, amikor hirtelen megváltozott az egész életem, és amennyiben igaz az a régi latin mondás, hogy a költő nem lesz, hanem születik, akkor ezen a délelöttön döbbentem rá, hogy valószínűleg én is költő vagyok. (Végh György) A. JLlbert Zsuzsa: Akik ismerték, soha nem felejthetik el garabonciás alakját, azt a kicsit görnyedt, sötét figurát, akit maga is leír életében többször, hiszen szerette magát. Álruhás hercegként élt közöttünk és meg is maradt annak, mert valamennyien elhittük neki, ugyanakkor, amikor nyomorgott, de megpróbált útvesztők, árkok és ösvények között találni magának egy kis helyet ebben a világban. Rába György: Kamaszkoromban találkoztam vele, 1941-ben; ő már akkor ismert költőnek számított, publikált, abban az évben verseskötete jelent meg, a legelső, a Havas éjszakák. Engem megejtett egész lénye, ahogy előttem állt, ahogy beszélt. Egy kamasz akkor a költészetet úgy képzelte el, mint a lázadásnak az útját, a szembenállást a szürkeséggel, egy kispolgári világgal, és Végh Gyurka ezt testesítette meg életmódjában, gesztusaiban, viselkedésében, mindent másképp csinált, mint ahogy az emberek csinálhatták. Emlékszem, amikor meglátogattam kis albérleti szobájában, a Rákóczi út 20.-ban, nyár volt, ő maga télikabátban feküdt, a télikabátra ráterített egy takarót; megvallom, nehezen lélegeztem a szobában, de úgy véltem, hogy ez hozzátartozik a lázadáshoz, hozzátartozik egy romantikához, ami más, mint a külső világ. Nagyon színes egyéniség volt. Az irodalomhoz hozzátartoznak a művek, minél jobb művek, és ő valóban jó költő volt, de hozzátartoznak az egyéniségek az irodalom életéhez, amelynek a légköre nélkül a művek nem születnek meg. És ő bárhol jelent is meg, ott megbolydult az egész környezet. Tulajdonképpen ez a megbolydulás, ahogy évek múlva ráeszméltem, egy szerencsétlen gyerekkorból eredt. Nyilván onnan jött a betegségektől való félelme, az állandó önsajnálata, az a gondos, fillérekkel számoló gazdasági tevékenysége, ami az ő fellegjáró romantikus költői ízlését és látásmódját kísérte. Házasságon kívül született gyerek volt, és nagyon súlyos első éveket élt át a földi vendégségben; nevelőszülőknél keserves tapasztalatokat szerzett, és sok minden, amit nehezen tudtunk tudomásul venni, később világosodott meg előttünk. Nemeskürty István: Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy mennyire érzi magát betegnek, mennyire hipohonder és mennyire tényleg beteg? Különben 46 óta igen jóban voltunk * Nemeskürty István, Rába György, Szabó György, Torda István és Vidor Miklós emlékezései. 41
