Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Géczi János: Fegyverengedély
58. Baziliszkusz Egyszer, amikor a varangy vemhesnek érezte magát, meglátott egy kígyótojást, kotlásba fogott rajta, amíg meg nem születtek a kicsinyei. Ezek elpusztultak; ő azonban tovább kotlott a tojáson, amíg meg nem mozdult benne az élet, amelyet azonnal hatalmába kerített a paradicsomi kígyó ereje. A fióka széttörte a tojás héját és a kibújt belőle, de a lehellete, amit legott kibocsájtott magából, olyan volt mint a lángoló tűz. Amíg teljesen kifejlődik ez az élőlény, öt coll mélyre ássa magát a földbe; aztán újra előbúvik és mindent megsemmisít, ami az útjába kerül. 59. Plakodonta Az ősteknőcnek is a takarítónővel gyűlt meg a baja, akár a subalyuki előembernek. Hogy kiásták a Jeruzsálem-hegyen, bekerült a múzeumba, ott is az igazgató rolós asztalának felső fiókjába. Mutogatta a fogát a mandarinhéjak és zsíros papírok közt minden beesett vendégnek. A takarító asszony is akarta látni, hát nagy titokban kiemelte, fogdosta. Hogy rányitották az ajtót, elejtette, s a porrá zúzott maradványt sietve összeseperte, kihajította. A fogas kétéltű visszakerült a földbe, a már megszokott fiókhulladékokkal együtt. Éppen akkor hajolt a konzerv teknőc- levese fölé az ínyenc múzeum-igazgató csöpp garzonja sarkában. Teknőcfogakból készült porral mosok reggelente fogat, égi ételek ízét érzem szünhetetlen a számban. 60. Darazsak szárnyai Szedtük a dohányt a tanítóföldön. A zöld dohánylevélnek nincs dohányszaga, de áttetsző és selyempaplanként síkos, akár a jófajta cigarettapapír. A hajtásvégek ragadnak, megfogták a kezünket. Sötét szutyok ragadt az ujjainkra, messziről megorrontották a darazsak, jöttek dohányszurkot ragadozni. Kiharapták a bőrt is, hogy hozzájussanak egy falat beszáradt dohánynedvhez. A kvarcdomb sárgán izzott a hőségben, a disznóparéj hullatta bíbor magvait, a darazsak szárnyai villogtak. Soha olyan békességes nyár! A lavornyi hullámzó víz, amiben munka után lemosdottam, fényléceket rakott a fatörzsre. Azon akác törzsére, ami alatt ültünk a sorváltáskor. Fecske csapott le az edényre, többször, csőrnyi vizet vitt belőle. Négyszer vagy ötször fordult, aztán kizuhant a levegőből, le, a földre. Nikotinmérgezés — mondtam, mintha az visszalöködné a délutánt a délelőttbe. 61. Indiánok A kócerájba, amit nyitott, éjjel-nappal be lehetett térni. Rézcsengőt szerelt az ajtó fölé, így mindig felébredt, ha vásárlója akadt. A csengőhangra minden éjszaka fölébredtem, s egyre elviselhetetlenebbé vált az utóbbi hetekben. Szóltam miatta, de csak ingatta a fejét, és nagy, égő, beesett szemeit félig lehunyta. Még csak nem is válaszolt. Nem értette, hogy minek beszélek a közös udvarról, az alvásról, a / 20
