Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Géczi János: Fegyverengedély
két, a gyöktörzset megtisztítja a földtől és becsomagolja. Reggelre feltölti a zsákját. Ilyenkor szoktam találkozni vele; ő a házfalakat tapogatva araszol haza, én a kutyát sétáltatom. Hiába telepítik be a parkokat ősszel, virágnyílásra nem marad bennük egyetlen írisz sem. Ha valahol arasznyira nő, hamarosan megjelenik a nyomorék asszony, remegő orrcimpákkal megtalálja azt a helyet, ahová majd éjszaka visszalopakszik. Az őszi kirakodó vásáron ponyváról árul: ujjnyi, kifehéredett száraz radixokat. A legutolsó darabig elkel, a városlakók szégyenkezve viszik haza, hogy a fehérneműk közé dugják a halovány ibolyaillatú gyökereket. 54. Történelem A barátok. Sokat segítettek az építkezésben. De egyik se hitte, hogy elkészül a tetőtéri lakás. Péntek estével érkeztek, vasárnap este mentek — közben röhögtek és dolgoztak. Valami még megvolt. M, aki irodalomtörténésznek indult és szüntelen utazott páfrányos kabátjában — abba be lehetett varrni a fontos leveleket —, vezette az alpokalji különítményt. Véletlen mozdulattal megnyitotta a fővezetéket, amikor rálépett egy pallóra. A vízsugár alulról hason lőtte a tetőn dolgozó ácsot: meglepetésében kiáltani is elfelejtett. A hatalmas erővel feltörő hörgő víz sem tudta lesodorni, mert beakasztotta kezét-lábát a lécekbe. Aztán üvöltött. Mi pedig nem találtuk a zárócsapot. Mesélik, a parkban ülő kismamák meghökkenten látták, hogy a négyemeletes ház magasságában szökőkút nyílik. így kétszeresére nőtt az épület. S hogy miként menekültek a zuhogó pala, kátránypapírcafat, fadarab elől. És csoda volt, ahogy a szökőkút tetején, ahol a vízsugár szálakra bomlott, milyen ügyesen forgolódott a mindig részeg ács. Azóta az ács meghalt. Győrben száguldott neki egy nyúlszállító kamionnak. M képviselő lett. Hat éve nem találkoztunk. 55. Saskő Gumós agyagvasérc belül oldott maggal, amely ide-oda gurul és zörög. A bakonyi sasok azért viszik fel a követ a fészkükbe és bércükre, hogy megvédjék a fiókáikat a zivataroktól és a mérgezésektől. 56. Dalmátpor Leeresztett fényvédő mögött lapozgatom a régi folyóiratokat. (Rossz versek, novellák.) Miért szűntek meg? Miért szüntettek meg annyit? Az elmúlt évszázad eseményeit követem a lapok sorsában. Száll a könyvpor, tüsszögök. Kiköt a szemem egy tájvers, s egy kis színes között: szépen keretezett hirdetés adja tudtomra, hogy ismét kapható az oly annyira keresett dalmátpor. Mauer. Bal köz. 19
