Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Géczi János: Fegyverengedély
szippantom ki a falból, hogy elővarázsoljam a képernyő sárga betűit. Az o-kat különösen érdekesnek találja, vakkant, ha kirajzolok neki egyet. Hát lágyan formázott körökkel népesítem be az ekránt. 40. Kesztyű Addig beszéltünk a kezére húzott kesztyűről, amíg le nem vette. A déli vonaton zötykölődtünk, velünk szemben ült a lány. Biztos, hogy lány volt, később láthattuk, nincs gyűrű az ujján. A kesztyűn egyetlen egy ránc sem volt, úgy fénylett, akár a új bútorok politúrja. Ébenszíne emlékeztetett a néger faszobrokra, az osztálytársamat — valószínűleg azért, mert kocsmáros az apja — a fekete palackokra. És nem tudtuk eldönteni, valódi kesztyű-e, vagy szépen megmunkált műkéz. De inkább műkézre tippeltünk, mert olyan tökéletesen kézszerű volt. A lány merev arccal figyelt minket, aztán mintegy véletlen, lehúzta a kesztyűjét, s vékony, hosszú ujjai között megropogtatta egy női szivar derekát. Szóval nem műkéz — állapodtunk meg. Akkor a lába sem az, bámultunk utána a végállomáson, ahogy merev-szögletes mozdulatokkal, bicegve kilépett előttünk a peronra, a vagonajtóból. 42. Haiku Zuhog az április közepi hó, sietve lepi be a mozdulatlan kocsisort. Csór előtt akadtunk el, mondják, arrébb kamion állja keresztben a 8-ast. A mandulafák elvirágoztak, az őszibarackokon és a meggyfákon a sor. A nyár is bontogatja enyves leveleit. Néma minden, senki sem mozdul. A kísérteties csendben az utasok tekergetik nyakukat, de nem látnak messzire. A hószakadásban kifakulnak a szirmok. 43. Két gramm selyemfonál Unokatestvéremtől kaptam a selyembábot, a legnagyobbat és leghalványabbat a sajátjaiból. Reggel és este cserélgettem a frissen tépett eperlevelet. Kezdetben, hogy kellően párás legyen a levegő a hullámlemezből készített dobozban, majd amikor kirágta a földimogyorónyi tokot a habfehér lepke, azért, hogy legyen kedve petéket rakni. Pedig attól a pillanattól, hogy szárnyán apró fekete pontokkal kibújt az állat, az üres bábon kívül nem érdekelt semmi: le szerettem volna gombolyítani róla a fonalat. Addig csévélni, míg meg nem találom alatta a vázat. Napokig, s óvatosan fejtettem a selymet. Mire elkészültem, elfogyott alóla a merevítőszerkezet, meglehet, nem is volt soha, s csak egy üreget pólyáit be két gramm selyemfonál. Közben a lepke gyuffafejnyi petéket tojt, sűrűn, egymás mellé. Csillogtak, tejes, apró kukoricaszemekként. 44. Tulipánok Hogyan utáltam meg a tulipántokat? — kérded, miközben szirmait lebontod a piros kígyótojásnak. Rövid a történet. A napon, amikor kirúgták állásából a 16
