Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Géczi János: Fegyverengedély
Mestert, a Sanyiban ittam hitelben a sört, aztán átmentem a régi piactérre, a Fatehénbe. Zárórával kitették a szűröm. Valahogy a pártház elé keveredtem, ahol már virágoztak a tulipántok. Sehol máshol a városban, mert késő tél volt, de ott, az újrealista épület előtt, ott, amelyben délelőtt kitekerték mesterünk nyakát, büszkén és hivalkodón álldogáltak a veres virágok. Nekik estem: módszeresen, sorról sorra túrtam ki valamennyit. Először csak a portás jelent meg a szobor talapzatánál, majd két rendőr. Bénultan, szótlan hagyták, végezzem a munkám. És hagytak elmenni. 45. Kabaré A moziból kijőve sötét volt. A városháza előtti ostorlámpák fénye a kármin szirmokból álló liliomfákat világította meg. A szökőkút víztelen medrében őszről maradt platánlevelek. Satöbbi, satöbbi. Szóval kabaré. 46. Reflex Az első szegedi estémen lementem az ópartra. Akkor még nem találták meg a szorgos régészek a hajdani vár víz alatt rejtező bástyáját, és Juhász Gyula szemközt állt a folyóval. Markológép dolgozott, uszályból emelte s hullajtottá a Tiszába a Tokajtól leúsztatott termésköveket. A lánccsörgés a középiskolai tanárnőre emlékeztetett, aki akkor szeretett meg, amikor hogy hozzámvágta, kapásból visszahajítottam hatalmas kulcscsomóját. Pedig reflex volt az egész. Megígértem neki, katonaként, hogy nézem helyette a lassú és szomorú éjszakai Tiszát. 47. Kremker Kicserepesedett műbőr kabátja lehúzhatatlan róla. Fel s alá rohangál a városban, ha éppen nem tördeli valamelyik lapot, ligézteti echte házi egerét, vagy mutatja új rüfkéjét a puccos dámáknak, akinek szoknyasuhogása többet ér valamennyiüknél. Rien ne va plus — okít, s mentolos cukorkát szopogat az önkéntes cigarettaszünetben. Gyerekként szokott a krematóriumlátogatásra. Ebéd után, amikor megérkezik az új szállítmány, begombolja kabátját, kihuzigálja gyűrött inggallérját, megnyálazza sátáni szemöldökét (Goethénél olvasta a módját) és betaszítja a címerem ajtaját. Elbeszélget a kisárgult tetemekkel, s megvárja az égetés kezd- tét. Pillantást vet a kemence tűzálló csillámpala ablakán keresztül a soros tepsire. És csak úgy szólítja a húszévnél idősebb asszonyokat, hogy kremker. 48. Kveccs Kitaibel Pál írja a naplójában, hogy az ezüsthárs lehámozott háncsát felhasználják a hordók abroncsainak lekötésére, a szőlővesszők felfogására és szívesen eszi a szarvasmarha is. Majd megjegyzi, hogy a mészkőben tengeri kagylók héja található. Külön bekezdésben rögzíti, hogy a méhek gyakran látogatják a Ballota niger 17
