Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Kovács András Ferenc: Öreg biblia margójára (vers)

11. Szájukat fojtó szidalommal töltsd el, teljenek bé a fölfuvalkodottak, valamint kelhek haragod borával.

12. Teljenek bé rút álnokságaikkal, rontó szavuk szakassza lelkűket, hogy leheletök se légyen romlottságuknak miatta.

13. Mert mint szálláskort megvett városoknak, ollyá kell nékem lennem.

14. Bomló falak beszéde az, roppant kövek bolond megindulása, hol csak ütött rések szálának, vert szakadékok kiáltanak.

15. Nem én, Uram, nem én!

Sebhedt szájnak sok ennyi — elhágy időm, akár gomolygó füst a völgyben, futás tüzekben vas, halott viasz.

16. Elhágy a hang is, égbe tör, mikéntha hűtlen téli pára volna: magas levegőbe lökődő, semmibe tartó Libanon térségeiben.

17. Nézz rám növendék cédrusaid közül, kegyelmed égő tornácában állok — árnyékod rajtam némán átsuhog.

88