Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Kovács András Ferenc: Öreg biblia margójára (vers)

Kovács András Ferenc

Öreg biblia margójára

(Károli Gáspárnak hódolatul)

1. A hallgatás éneklőmesterének.

Nézz reám, Úr-Isten!

2. Nézz rám, némitsd magadba hívó hangomat: nyugodna el, akárha füst a völgyben,

futás tüzekben vas, halott viasz.

3. Nézz rám, vigasságtevő szerszámaim eltávoztanak vala éntőlem — lant, citera, cimbalom összetörettek lelkesedési zajban, képmutató galibák kezében.

4. Gajdolásba vedlett országod,

Uram, gálád oskolamestereké lön parancsolatod, beszédben való búj álkodássá gonoszok torkában.

5. Trombitaszóbeli hejehujává, temény ezer csácsogásokká lettenek törvényeid, hazafiság-mázasok nyelvén türös türelemmé.

6. Mézes szégyentelenségek, bűnt és botránkozást szerzők vettenek engem körül.

7. Mert elvakult kevélység hurogat, vezényel tábort ellenemre, kerget napkelettől enyészetig.

8. Hányják maguk sok részeg ráfogások, önmagukat megmocskolók, szegények, fertelmes táncban csonkabonka elmék: hadd járjon! Szela.

9. Szórd szét, Uram, vendégseregleted: ő csúfos nyelveket hasogasd fel —

nincs egyenesség abban, Isten.

10. De szélvésszel itassad őket, dühvei a nagy garral dorbézolókat, szennyel a gőgben cifrálkodókat — finom traktádtól tikkadozzanak.