Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Gál Sándor: láthatatlan temetkezés; madárárnyak; hócsillagos táj; nem ez a délelőtt (versek)
Gál Sándor láthatatlan temetkezés az utolsó percben vagy éppen az utolsó perc előtti pillanatban amikor csupán egy fénysugár egy alig villanó fénysugár rebben hogy miért ki tudná megmondani s ha mondható volna is minek hisz nincs rajtunk kívül se tér se fénysugár nincs semmi a szürke alkonyaiban ami összekötné e szétszabdalt időtlen magányt állunk a láthatatlan temetkezés jelenében önmagunk árnyékaként kettéváltan az utolsó percben vagy éppen az utolsó perc előtti pillanatban amikor csupán egy fénysugár egy alig villanó fénysugár madárárnyak az éjszakában e tömör és jéggel-elegyített úttalanságban valahol fent s kívül a tájon sodródnak a madárárnyak magányosan lehunyt szememből indulnak az örök vándorút jelöletlen magasán egyazon időben kint és bévül csend csend és emelkedés velük és bennük itt alant a jéggel-elegyített úttalanságban hihető-e hogy jön még bármilyen virradat a néma madár-árnyak nyomán hihető-e a túlsó part s a hívás íme elérkezett a pillanat amire vártál gondolod közben minden megtörténhető megtörténik benned s rajtad kívül
