Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Sebestyén Mihály: A királynét megölni... - A Bánk bán és a történelmi tények
A „hospesek” (a vendégek) csakis a királytól nyerhettek birtokot és vele együtt honosságot, ezért nemcsak ők ragaszkodtak a koronához, de András is úgy kezelte őket, mint a leghűségesebb alattvalóit, akik nem ütnek pártot ellene, mint a magyarhoni urak tették, tehetik bármikor. Az 1211-ben Erdélybe, a Barcaságba behívott német lovagrend, a földterülettel egyetemben, a kiváltságok egész sorát nyerte: saját hatáskörben történő igazságszolgáltatást, várépítési jogot, piaci és vámkedvezményeket, bányászati jogot (pl. a sóaknák nyitását), adómentességet, bíró- és papválasztási szabadságot, önálló egyházi kormányzatot, a tizedszedés jogát, s akkor még nem soroltuk föl az összes kedvezést. Mi ez, ha nem „szeparatizmus”, melyet a király nemhogy eltűrt, de maga teremtett meg? !! Ám sokkal tanulságosabb, ha a királyné rokonainak nyújtott sokrétű gondoskodását vesszük szemügyre. Berthold — Gertrud legifjabb bátyja — reverendát öltött. 1206-ban már bambergi nagyprépost volt, s mit tesz Isten, éppen abban a bambergi egyházmegyében, hol édestestvére, Eckbert, 1203 óta püspök . . . Ä szertelen ifjú nem kevesebbet, mint a megüresedett kalocsai érseki széket kérte magának. A királyi pár melegen támogatta igényét a pápai udvarnál. III. Ince pápa azonban vonakodott, a legelemibb kifogása az volt, hogy Berthold nem érte még el a kánoni kort (azaz még a harmincat sem töltötte be), de az ifjú tudományáról sem volt meggyőződve, ezért a salzburgi érseket küldte ki, hogy a királyné bátyját levizsgáztassa. A szentatyának küldött jelentés elég lehangoló: a Szentírás olvasása még csak-csak ment valahogy, s latin nyelvtanból is megfelelt a kérdésekre, ám az egyházjog és szónoklattan terén az érseki szék várományosa teljesen járatlannak bizonyult. A jelentés alapján a pápa még 1207 elején azt javasolta, hogy Bertholdnak nem ártana gyakrabban föllapoznia a teológiai munkákat, s a tanulás is ráférne. A király és a királyné akarata annyit mégis elért, hogy Berthold választott érsekké lett: székét majd akkor töltheti be de jure, midőn eléri az előírt életkort, hiszen — így szól a kánonjogi érvelés — harminc évnél ifjabban Krisztus urunk sem kezdette el tanítását. Berthold ezek után valóban tanulni ment Vicenzába Ince nem kis megbotránkozására, aki ebben nem a tudásszomj nyilvánvaló jelét látta, hanem megfeddte Bertholdot, mivel nem odahaza pallérozza magát, hanem „kimegy a világba kóborolni és tudatlanságát gyalázatosán piacra tálalja”. Még 1209-ben is visszatér az ügyre, és újfent szemrehányást tesz Andrásnak, mondván: „a mesterek mesterévé tette azt, aki a tanítványok tanítványa lehetne csupán”. (A pápa ítélete a Bertholddal szemben álló magyar főpapok véleményére támaszkodott.) Ám amit az egyházjog és az invesztitúra-szabályok tiltanak, azt a király szabadon megteheti, ha a világi méltóságok betöltésére gondol. 1209-ben sógorát, Bertholdot horvát és dalmát bánná tette. Elődje ugyanebben a méltóságban Bánk volt, akinek be kellett érnie egy időre a bihari ispánsággal. Két évvel később Gertrud testvére már Erdély vajdája. Mindkét hivatalában a jövevény, a „homo novus” kezében tényleges katonai és politikai hatalom összpontosult. Gertrud királyné másik két fivére, Henrik isztriai őrgróf és Eckbert bambergi püspök 1208-ban Magyarországra menekült. Azzal gyanúsították őket, hogy közük volt Svéd Fülöp német császár meggyilkolásához, a szerencsétlen végű uralkodó ugyanis a bambergi főpap házában tartózkodott, amikor merényletet követtek el ellene. Ottó, az új császár, azonnal kimondta a birodalmi átkot, és elfogató parancsot adott ki az andechs-meráni család e két illusztris tagja ellen. A fivérek mit tehettek egyebet, természetesen nővérük védőszárnyai alá menekültek. A király rögtön gondoskodni kívánt háztartásukról, ezért hatalmas Tátra alji, szepesi birtokot adott a sorsüldözte németeknek. (1211-ben aztán András kieszközöli Henrik és Eckbert számára a megbocsátást. Vissza is térnek a birodalomba, de a birtokot egy másik német, Adolf prépost kapja meg.) Gertrud igen jó anyának bizonyult. Hat esztendő alatt öt gyermekkel ajándékozta meg urát. Az elsőszülött, a későbbi király, (IV.) Béla volt. 1207-ben egy leánygyermek is a világra jött, Erzsébet. 1211-ben Hermann thüringiai őrgróf követei megkérték a magyar 38
