Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Beke József: Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében

C) Felsorolások tagolására is megtalálható:

Egyj Herczeg — egyj Királyi Néne — egyj Kereszt — arany Láncz, mind Egérfogók az Aszszonyokra nézve (1:288)

Néhol fokozás is érezhető: Nagy — nagy a’ mi fenn forog / játékon (1:157)

Itt is: ki ekkor — / is még lemond, az oktalan — bolond (1:509)

D) Szolgálhat a gondolatváltás érzékeltetésére is:

soha / Jobbágyaim kedvét nem áldozom fel! —

Te holnap útazol — (Pr :70)

Jól érzékeltetik a gondolatjelek Petur felfokozott lelkiállapotának gondolati csapongását: így? — Ördög, és Pokol! Bizon Majom mind egyjről egyjig. — Oh te szép nevű

Magyar — Magyar? — Hej, fére oktalan / aggodalom! (1:72)

E) Előfordul ellentét érzékeltetésére, szembeállítás hangsúlyozására is:

Irtóztató — de köszönöm (1:548)

Találtam — a’ galamb helyett oroszlánt (1:260)

... egyj Őzet kergeték és — egyj Banyát találtam (1:35)

Bámúlja a harisnyát — a’ Magyar csak hátul áll... (1:117)

A többi írásjel (pont, vessző, pontosvessző) használata kevés eltérést mutat a hétköznapi íráshasználatban megszokott gyakorlathoz képest. Ezeket Katona a kor helyesírásának megfelelően, többé-kevésbé következetesen alkalmazza. Annak, hogy az összetett mondat határainál nem egészen következetes a vesszők alkalmazásában, aligha lehet dramaturgiai értéke. Elmondható azonban, hogy Katona pontosan tagolja szövegét, írásjeleivel határozottan érezteti a kifejezésben általa megkívánt eljárást, írásmódjának segítő ereje világosan érzékelhető:

Az Istenemre, a’ kit imádok; ősz Atyám fejére esküszöm — Magyarról el nem hiszem; mert az előbb a’ Világ láttára tenné, mint alattomossan (5:64)

III.

Külön kell beszélni arról a módról, ahogyan Katona a nagy kezdőbetűt alkalmazza szövegében. A kor és az író helyesírási gyakorlata e tekintetben lényegesen eltér a maitól. A kritikai kiadás jegyzeteiben Orosz László így ír: „Nagy kezdőbetűvel találjuk ... a népneveket, a tulajdonnévből képzett mellékneveket, továbbá számos főnevet, elsősorban a személyre vonatkozókat (pl. Szülők, Fiuk, Öccse, Sógorom, Pohárnok, Király, Királyné, Társítok stb.) és az elvont fogalmat jelölőket (pl. Szabadság, Reménység, Rang, ígéret, Igazság stb.), de alkalmanként másfajta közneveket is (pl. Czimbalom, Síp, Hárfa stb.)” (i. m. 391.)

Hozzá kell ehhez tenni, hogy a nagy kezdőbetű e — különösen mai szemmel — szabados használatában azonban észre lehet helyenként venni, hogy ez lehet a kiemelés eszköze is, lehet figyelemfelhívó szerepe: rá akarja irányítani az olvasó figyelmét az illető szóra, annak a megszokottól eltérő jelentésére. Az egyik színi utasításban ezt találjuk: „valami Nagyon láttatik gondolkodni” (4:87). A kor nyelvében ez a valami nagyon elsősorban azt jelentette: különösen erősen, igen mélyen. Katona azonban a nagybetűs írással figyelmezteti olvasóját arra, hogy a szó jelentése itt más: fontos ügyön, nagy dolgon ti. gondolkodik, ill. a színésznek ezt kell éreztetnie.

A szöveg értelmezésének fontos eszköze lehet a nagy kezdőbetű ezekben a metaforikus értelmű, jellemző értékű szavakban: Tanácsadó, Sértő, Élhetetlen, Eszelős, melyek mögött az olvasó előtt világosan kirajzolódik az odaértendő szereplő: Biberach, Bánk, Tiborc, Melinda. (Erről bővebben: Beke J.: A szereplők megnevezései a Bánk bánban. Magyar

16