Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Beke József: Dramaturgiai eszközök a Bánk bán szövegében
kamatoztatja is. Első, mondhatni „szolgai” fordításai után csakhamar kikerülnek keze alól azok a művek, amelyeket a kor szokása ugyan „eredeti nézőjáték”-nak nevez, valójában fordítások, átdolgozások, epikai művek dramatizálásai: A borzasztó torony, Monostori Veronika, Luca széke stb. Ha úgy tartjuk, hogy a Katona József-i életmű csúcsán Bánk tragédiája áll, akkor ezt a valóban eredeti művek (Ziska, Jeruzsálem pusztulása) tartják, s hozzájuk a fentebb vázolt lépcsőfokok vezetnek. De nem csupán elvezetnek a csúcshoz, hanem olyan széles alapot is adnak, a tapasztalat, a gyakorlat olyan biztonságát, amelyen szilárdan megállhat a MÜ. (3.) Az írás tehát az élő valóság holttá merevítése: betűkké, szavakká, írásjelekké szegényedik az élet. Szegényedik, ám csak így maradhat örök. Ezért a költő arra törekszik, hogy az olvasó a lehető legtöbb információt kapja, hogy talán még a sorok és a szavak között is olvasson. Hatást akar rá tenni, hogy a mű ne álljon meg az önkifejezés statikus állapotában, hanem a meggyőzés, a mozgósítás révén újraéledjen és visszhangra találjon másokban. Hogy a közlés elszórt magjaiból a kölcsönhatás virágozzék. Ez a szándék fokozottan érvényes a drámaíróra, aki művében a szövegen túl az életdarab teljességét a maga összetettségében igyekszik kifejezni. Amit ő az ihlet perceiben belső érzékszerveivel felfog, azt lehetőleg mind közölnie kell, hogy műve a színpadi életben aszerint elevenedhessen meg, ahogyan álmodta. Azok az eszközök, amelyek az írói elképzelés rögzítésére, ill. továbbadására szolgálnak, két nagy csoportba oszthatók: 1. A színi utasítások különböző fajtái. Ezek szóban megfogalmazott, tehát közvetlen utasítások. Vonatkozhatnak a színpadkép látványára, a szereplők külső és belső jellemzésére, mozgásukra, a mimikára, a beszédmódra stb. 2. Az íráskép jelzései. Ide sorolhatók a közismert írásjelek, valamint a dőlt betűvel, ill. nagy kezdőbetűvel történő kiemelés. A Bánk bánt olvasgatva azonnal megállapítható, hogy Katona bőven és gondosan él a felsorolt eszközökkel, nem véletlenül nevezi Horváth János Katona színi utasításait mély- értelműeknek. (4.) Vizsgáljuk meg először az első csoportba tartozó közvetlen, szóbeli iránymutatásokat. Ezzel a kérdéssel már Kerecsényi Dezső foglalkozott (It. 1931.). Megállapításai ma is helytállóak. Főként azt vizsgálja, hogyan fejlődik a kezdő drámaíró a színi utasításokban is; miként halad az első átdolgozások kissé bőbeszédű, epikus jellegű, szinte szájbarágó magyarázataitól a Bánk bán második változatának érezhetően visszafogottabb, drámaibb utasításaiig. Rámutat arra, hogy Katona színi utasításai „megvilágítják a kor játékmodorát is”, valamint „felmérik azt a szinte soha ki nem küszöbölhető szakadékot, amely ott tátong az írói fantázia és a színpadi megvalósítás között.” Helyesen állapítja meg azt is, hogy Katona kezdetben sokat foglalkozik a színész külsődleges gesztusainak meghatározásával: karjait elcsüggesztvén; elcsüggedt állásban; megmerevedvén az iszonyodástól; igen nagy hangon; mennydörögve stb., sőt ilyen is akad: a nyelvét rágva! Hozzá kell ehhez számítani persze a kor divatos műveiben található hasonló utasítások hatását is. A legszélsőségesebb példát A Mombelli grófok-ból hozza Kerecsényi. Itt egy egész méregkeverési jelenetet magyaráz el a szerző több mint 10 sorban: ki mit tegyen, merre lépjen, hová támaszkodjék, mindeközben „kimutatván belső megelégedését”. Kerecsényi szerint az érezhető egy-egy megjegyzéséből, mintha nemcsak a színészben nem bízna eléggé — talán volt erre tapasztalata? —, hanem saját szövegének kifejező voltában sem, ezért megjegyzéseivel, utasításaival a megrajzolt alak egyéniségén is retusálni próbál. A későbbi, a Bánk bánt megelőző önálló művek utasításai inkább törődnek a lelkiállapot tükröztetésével. Legtöbbször összetett érzésvilágra utalnak: keserves mosolyodással; alázatos szánakozással; szomorú idegenedéssel; kacér rimánkodással. Gyakori köztük az olyan, amely ellentétes lelki tartalmat tételez föl: erőltetett hidegséggel; keserű örömmel. 8
