Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon
egyiptomi katonai berendezések és városok ellen. Ugyanakkor előkészületek történtek szárazföldi csapatok Egyiptom való partraszállására. November 1-ére az izraeli hadsereg szinte teljes szélességében uralta a Szuezi-csatorna keleti partját. E kiélezett politikai helyzetben a világ közvéleményének figyelme az Egyesült Államok felé fordult. Mit tesz most Washington? Odaáll-e nyugati partnerei mellé? Állást foglal-e a Szovjetunió egyiptomi szövetségesével szemben? Az USA elnöke ekkor Eisenhower tábornok volt. Feltételezték, hogy katonaemberként értékelni tudja a válsághelyzetet, és a két világ konfrontációs állapotából levonja a szükséges következtetést. Bonyolította mindezen körülményeket az is, hogy az Egyesült Államok 1956 november elején választási lázban élt. Eisenhower politikai mandátuma lejárt. Demokraták és republikánusok az Amerikában szokásos négy éves periódus után választásokra készültek. Ilyen időszakban Amerika külpolitikai vonatkozásban szinte béna. Minden figyelem és érdeklődés a belpolitika felé fordul. Hiszen nem véletlen, hogy a brit—francia—izraeli háborús trió Egyiptom elleni fellépése időpontját éppen október legvégére — november elejére időzítették! Kiszámíthatták, hogy Szuezzal kapcsolatos terveikhez az USA részéről kevés megértést fognak kapni. Legjobb esetben jóindulatú semlegességgel számoltak az USA részéről. T évedtek. Az Eisenhower-kormány — saját politikai etikájáról vezéreltetve — a közel-keleti háború kitörése napján már a brit—francia—izraeli kaland ellen fordult. Diplomáciája nyilvánosan elítélte az Egyiptom elleni háborút — arra is gondot fordítva ugyanakkor (bár erre Moszkvában nem számoltak), hogy titkos vagy kevésbé titkos csatornákon keresztül arról biztositsa a szovjet vezetést, hogy a washingtoni adminisztráció a „magyarországi eseményeket” tulajdonképpen szovjet belügynek tekinti. (Erről részletek olvashatók a Washingtonban 1990 decemberében kiadott Foreign Relations of the United States, 1955 —1957, volt. XXV. Eastern Europe című kötetben.) Más szavakkal: a jaltai, a potsdami egyezmények az USA részéről még mindig érvényesek. Ez a „jelzés” Hruscsov számára az adott időben — október végén az Istenek ajándéka volt. Azt jelezte, hogy a nyugati, az „imperialista” hatalmak tábora nem egységes, hanem megosztott. Noha október 30-áig még nem volt biztos a dolgában az örök bolsevista kétely ott motoszkálhatott az agyában: hátha csel, amit most vele Amerika megjátszik? Hátha be akarják ugratni valamilyen kalandba?, kezdte felülvizsgálni ez ideig foganatosított magyarországi politikáját. Budapesten ez még nem volt észlelhető. Október 30-án délelőtt Mikojan és Szuszlov még a régi stílusban tárgyalt Nagy Imrével, neki reményt nyújtva egy, a szovjetektől is támogatott békés politikai kibontakozáshoz. Hogy mi is történt Moszkvában, a Szovjet Kommunista Párt elnökségénél október 30-án, ezt még ma is titok fedi. Csak azt tudjuk, hogy a megváltozott világpolitikai helyzetben (a közel-keleti háború árnyékában) parázs vita folyhatott a Kremlben Magyar- országról. A „héják”, a beavatkozáspártiak, a szovjet birodalom egységéért álltak ki. Az ellenpárt, a „galambok” (Hruscsov nem ide tartozott!), a világkommunizmus ügyét látták veszélyeztetve, ha a Szovjetunió magyar szövetségesével szemben ismét a katonai intervenció fegyverével él. Hiszen a világban a Szovjetunióval szimpatizálók tömegét veszítheti el! Hruscsov 1971-ben Nyugaton megjelentetett memoárjaiban (amelynek hitelessége időközben bebizonyosodott) azt írja: „Hosszas fontolgatás után az elnökség úgy döntött, hogy megbocsáthatatlan lenne, ha félreállnánk és nem volnánk hajlandók segítséget nyújtani a magyar elvtársaknak...” (Vagyis, ha kiengednénk Magyarországot a szovjewt blokkból). A szovjet pártvezetők magyar ügyben a Moszkvában jelenlevő kínai pártvezetőkkel is értekeztek. Ok is beavatkozás pártiak voltak. Végül is Hruscsovra maradt a döntés joga. A pártvezető veje, Alekszej Adzsubej visszaemlékezéseiben megírja, hogy október 30-ról 31 -éré virradó éj jel Hruscsov igen keveset aludt. Még reggel is azt mérlegelte Magyarország jövőjét. „Vessek-e be csapatokat, vagy várjam meg, amíg a szocializmushoz hű erők elég erősek lesznek ahhoz, hogy a magyar ellenforradalommal végeznek? És ha ez nem sikerül? Ha az ellenforradalmárok időlegesen felülkerekednek? Akkor bizony sok munkás vére fog 73
