Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon
folyni és a NATO beékelődik a szocialista világ közé!” — sóhajtozott. És a döntés a beavatkozásról megszületett. Hruscsov ezt még október 31-én a reggeli órákban közölte a Moszkvát elhagyni készülő kínai pártvezetővel, Liu Sao Csi-vel, aki ezt — jóváhagyóan — tudomásul vette. Most már csak a katonai intervenció előkészítése volt hátra. Hruscsov a Kremlbe rendelte Ivan Konyev marsaik, a Varsói Szerződés csapatainak főparancsnokát. Mellének szegezte a kérdést: mennyi idő szükségeltetik a magyarországi lázadás leverésére, illetve a rend „helyreállítására”? A marsall csak egy percig gondolkodott majd kivágta: „két, esetleg három napra!” Hruscsov válasza: „Gondoskodjék az előkészületekről. Amikor eljön ennek az ideje, utasítást kap!” Konyev marsall azonmód intézkedett. A vezérkar, mint egy jól olajozott gépezet, működésbe lépett. Október 31-én, 13 óra 17 perckor a Borsod Megyei Munkástanács rádiója Miskolcon megszakította adását. Rendkívüli közleménybeolvasásra került sor. Idézzük: „Tegnap, október hó 30-án elsőnek mi közöltük az ország lakosságával, hogy a szovjet csapatok Zsukov marsall parancsára Magyarország területéről alakulataik kivonulását megkezdték. Azonban általunk és az egész ország népe által is érthetetlen okok kapcsán tetemes szovjet erők, légvédelmi tüzérség és a páncélos fegyvernem irányt változtatott. Záhony—Nyíregyháza irányában hazánk területére ismét bevonult! Érthetetlen és méltánytalan, hogy a szovjet csapatok ezen körmozgása miért történik ...” Nemcsak a „régi” szovjet alakulatok tértek vissza. Mozgásba lendült a 38. összfegyver- nemi hadsereg is — amelyet előzőén (a közel-keleti válsággal összefüggésben) a Kárpátalján vonultattak fel. Ez a hadsereg (legalább hat, vagy ennél is több hadosztályos) október 31-én az esti órákban kezdte meg átcsoportosítását Magyarországra. A Dunántúl felé igyekezett. A nyugati magyar országrészt kívánta ellenőrzése alá vonni. November 1-jén egy újabb hadosztállyal bővült ki Konyev magyarországi hadereje. A Kárpátok keleti lejtőjén készenlétbe helyezett 128. gépesített hadosztályt irányították hazánkba. Rájuk várt a magyar katonai és polgári repülőterek körülzárása, a repülőforgalom megbénítása. Ugyanakkor Moszkvából Budapest-Mátyásföldre küldtek egy légideszant-egységet (hadosztályt? ezredet? nem tudjuk). Feladata volt: szorgoskodni Budapest bevételénél. A szállító gépeket egyben arra is felhasználták, hogy november 2-án, a magyar fővárosba összegyűjtött szovjet polgári személyeket, a tisztek hozzátartozóit, elszállítsák az országból. November 2-ára Konyev marsall maga is Magyarországra érkezett. Szolnokon az ottani szovjet katonai bázison rendezte be hadiszállását. Ott beszélte meg a „csapást mérő” hadseregek parancsnokaival, H. H. Babadzsanjan és H. U. D. Mamszurov tábornokkal, a 13., illetve a 38. hadsereg parancsnokaival a küszöbönálló katonai intervenció részleteit. Ugyancsak Szolnokra érkezett Lascsenko altábornagy is: neki 3 és fél hadosztállyal kellett Budapestet a lehető legrövidebb időn belül „felszabadítani”. A moszkvai politikusok úgy tervezték, hogy a még eddig csak papíron létező magyar „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” (Kádár János és társai) már november 5-én bevonulhassanak a Parlament épületébe. A Nagy Imre-kormány persze látta a veszélyt. Politikai úton kívánt az új válságon úrrá lenni. November 1-jén — a fenyegető szovjet intervenció árnyékában, az újabb és újabb szovjet csapatbeözönléseket megakadályozóan — hivatalosan is kinyilvánította Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, és az ország semlegességét. Ezt a döntést nem csak kormányszinten, de az újjáalakult magyar kommunista párt, az MSZMP elnökségében is (Lukács György és Szántó Zoltán ellenében) elfogadták. Nagy Imre ezek után diplomáciai jegyzékben sürgette Jurij Andropov nagyköveméi a szovjet csapatok kivonását. A kérés megtagadása esetén — ezt közölte a diplomatával — kormánya az ENSZ-nél fog interveniálni, vagyis a magyar kérdésből a szovjetek kárára nemzetközi kérdést csinál. Andropov ugyanekkor időt akart nyerni. Halogatta a választ, hitegette a magyar tárgyalófelet. Végül bejelentette, hogy a szovjet kormány kész csapatainak kivonulása ügyében 74
