Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Charles Baudelaire: Az albatrosz, Megfelelések, Egy dög (versek - Tornai József forditásai)
Charles Baudelaire Az albatrosz ( L’Albatros) A matrózok merő szórakozásból néha albatroszt fognak el, tengeri madarat, aki útját velük oly egykedvűen rója, míg hajójuk a sós örvény fölött halad. Alighogy leteszik a fedélzet-deszkára, a légi nagy király rögtön megszégyenül: gubbaszt, szánalmasan lecsüggesztve a szárnya, mintha két evezőt húzna ügyetlenül. Ki a magasba tört, mily esetlen, mily gyönge! Az égi óriás milyen csúf és suta! Van, ki pipát dug a csőrébe, hogy gyötörje, társa mímeli, hogy biceg a lég ura! A költő, másaként a felhők hercegének, ki viharban kering, a nyíl semmi neki, a földön száműzött, akit maró gúny éget s fölbuktatják, ha lép, hatalmas szárnyai. Megfelelések ( Correspondances ) Templom a természet, élő oszlopai homályos szavakat súgnak néha felénk, járja az ember a jelképek erdejét: az utast hű szemük testvérként figyeli. Ahogy távolban a visszhang mind összeolvad —, valami mély, sötét egység hullámain, mely roppant, mint az éj, és mint a fény, amin egybecsengenek: a szín, a hang és az illat.
