Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Tornai József: Baudelaire, az európai, a túlságosan is európai
Dicsőség, tisztelet, ó Sátán, Odafönt, hol voltál nagy-nagy úr s ki most álmodsz a csönd legmélyén, a Pokol éjszakájában, verten! Add, hogy majd a Tudás Fája alatt a lelkem melletted pihenjen, ha homlokod fölött, mint új Templom, az ág megint zöld lombot ölt! Baudelaire számára föloldhatatlanok, hiába vállalja a Rosszat az ellentétek: tudás és pokol, templom és Sátán, vereség és egy új világ zöld lombjai; fényszomj és bukás, s a velejáró lelkifurdalás és örökös, gyötrő fölismerések. „Gyógyíthatatlan”? De hisz igazi európai volt, túlságosan is európai. Újravizsgált és megnevezett mindent, ami erkölcsi és esztétikai világunkat ma is mozgásban tartja. Nem ismerek nála kihívóbb és időszerűbb költőt. 56
/
