Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Szörényi László: Corvin-közi presszó

szokott szakkönyveket írni. Évekig nem beszélt magyarul, legfeljebb velem. Ma Mün­chenben a Szabad Európa rádiónál dolgozik. Mészáros New Orleansban orvos. Mikor ott jártam, nagy nehezen kinyomoztam a telefonját. Nagy zuhanást hallottam a kagylóból: ugyanis leesett a székről, amikor meghal­lotta a hangomat. Ittunk egyet, és emlékeztettem hajdani találmányára, amellyel a tisztító­tüzet akarta megszüntetni. Mint természettudományos elme, egy óriáskomputerbe táplál­ta volna az eddig meghalt és feltehetőleg a tisztítótűzben szenvedő lelkek számát, és ezt elosztotta volna a jelenleg pápailag érvényes összes búcsúval. Ezután már más nem is kellett volna, mint a rendelkezésre álló összes szerzetest és apácát ráállítani a folyamatos imádkozásra, és egy év alatt becsukhatták volna a tisztítótüzet. Már nem emlékezett erre az ötletére, és a New Orleansban szokásos évi magyar szalonnasütésekre sem szokott eljárni, ahol legalább nyolcán összejönnek. Z. Laci maradt — velem együtt — Psandpfukler emlékének legfőbb ápolója Később anatómiát tanított az orvoskaron, jelenleg, vagy hét éve Amerikában boncol patkányagya­kat, hogy megtalálja a magyarázatot az Artzheimer-kórra. Ha hazajön, nagy ritkán, akkor a Corvin-köz sarkán lévő presszóban szoktunk találkozni. (Ott lakik, a szomszéd házban.) Ezen a sarkon gyűlt össze hatalmas tömeg 1989 október 23-án. Valaki, az izgalomtól dadogva közölte a tömeggel, hogy nem kell félni, mert a laktanyáikba lopakodó munkás­őröket észrevette, és lefegyverezte a katonaság. Mindnyájan Pongrácz Gergelyt vártuk, a Corvin-köz hajdani parancsnokát. Ő valamilyen oknál fogva nem érkezett meg, a tömeg lassan átvonult a Kilián laktanyához, emléktábla-avatásra. Z. Laci anyja már nagyon öreg, ő csak az ablakból nézte. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom