Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Heltai Nándor: Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz
Heltai Nándor Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz „Ne Illyéssel, Kodállyal foglalkozzon, törődjön a kultúrával” Aszófőről 1958. április 14-én küldte kis nyomdatörténetem számára kecskeméti emlékeit összefoglaló cikkét Németh László. A 16 A/5-ös nagyságú papírlapra szorított emlékezéshez kísérő sorokat is csatolt. Kedves Uram! Itt küldöm a kért írást. Sajnos, ezen a telepen nincs gépelő, a magam kopogtatta írás pedig nemcsak nagyobb késést okozott volna, de majdnem ilyen hibás is lett volna. Azt kérem tehát, hogy gépeltesse ott le, s küldjön mindjárt egy másodpéldányt is, hogy a nagyobb hibákra még szedés közben felhívhassam a figyelmet. Korrektúrát is kérek majd, ha csakugyan megjelenik. A kibetüzésben Tóth László szívesen segít, ha valahol fennakadnak. Két pont az, ahol az emlékezetem bizonytalan. Nem tudom, valóban a Városházán volt-e a Móricz—Sárközi—Németh-est, amelyről itt szó van, a másik, hogy a szikrai almáskert tulajdonosát Matolcsynak vagy Muraközinek hivták-e. Tóth László ezt is megmondja majd. Szeretettel köszönti Németh László Még a sakk-szervező nyugdíjas polgármesterrel összefogva sem sikerült megfejteni némely javítást. A kiadvány is valamivel lassabban készült a tervezettnél. Május 28-án postázott levelező lapján kénytelen volt megváltoztatni korábbi elhatározását. „Kedves Uram! Sajnálom, hogy nem gépeltettem le a kéziratot mégis, ha tudtam volna, hogy még ennyi idő áll rendelkezésre, fölküldhettem volna Pestre. így (az én kéziratom nélkül) nem is igen tudom kijavítani, egész mondat is hiányzik, amit újra kellene fogalmazni, még a jónak hitt szövegben is vannak eltorzulások. De van nagyobb baj is. Mikor ezt a kis emléket írtam, már tudtam, hogy ez lesz az utolsó írásom; több kéziratot nem adok ki a kezemből. De olyan sürgősen kérte, azt hittem április-májusban már meg is jelenik —gondoltam, búcsúzzunk ezzel egy nyomdától; az utolsó sorok eredetileg erre is céloztak. Azóta sok minden történt, ez az írás bizonyos fokig már elkésett. Én hivatalosan is bejelentettem, hogy nem adok ki több kéziratot (Tóth László megmagyarázza majd a helyzetet) s érzésem szerint az emlékkönyvnek is ártana (tán megjelenését is gátolná) ha e cikk belékerülne. Épp ezért azt kérem, mondjunk le róla. A jószándék megvolt bennem. Szeretettel: Németh László. A néhány hét múltán megjelent, A nyomtatott betű útja Kecskeméten I. című könyvecskében idézhettem Erdélyi József e kiadványba készült írásából. (A Részvény Nyomda, a Kecskeméti Lapok, Tóth László révén sokféleképpen kötődött Erdélyi József a hírős városhoz. Itt nyomták a betiltott Fehér Torony című kötetét is.) Néhány sora mindenképpen idekívánkozik. „Az a könyv volt a két világháború közti magyar költészet első gyűjteményes verseskötete, s ezt is hamar elkobozták. Azon a nyolcszáz pengőn kívül, amit Németh Imre gyűjtött, nem 80
