Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Heltai Nándor: Adalékok Németh László, Illyés Gyula és Kodály Zoltán kecskeméti kapcsolataihoz
volt egyéb fedezete a nyomdaköltségnek, az IGE egy pengőt sem fizetett a megígért kettőezer- ötszázból. A kecskeméti nyomda tehát ráfizetett a kiadásra; én is olyan szegény voltam, hogy valahányszor Kecskeméten jártam, Tóth László, a nyomda akkori igazgatója utalt ki a nyomda pénztárából tíz pengőt, hogy haza tudjak utazni. Huszonötévi munkám volt abban a kötetben, az volt minden vagyonom, s elkobozták: az uralkodó osztály meg nem becsülése volt a jogcím, az ítélet indokolása ...” Közölhettem Csuka Zoltán szép sorait, hivatkozhattam Veres Péterre. A Tanú kiadójáról csak ennyi kerülhetett a kötetbe: „Részletesen ír a nyomdáról Németh László Kossuth- díjas író Kecskeméti emlékek című tanulmányában.” A minőség forradalmához a homokvilágban ösztönző példákat felfedező író hozzájárulásával 1962 legvégén, az Aranyhomok antológiában olvashatták négy évvel korábbi cikkét az érdeklődők. * * * A Tanú keletkezését, Tóth László segítőkészségét, gyakorlatias közreműködését felidéző cikket feltehetően egy nekifutásra írta aszófői magányában. A mondandó árnyaltabb, erőteljesebb érzékeltetésére többször áthúzott egy-egy mondatot, szót és fölébe írta a pontosabbnak, erőteljesebbnek vélt kifejezést. Tudatta, hogy Buda ostroma után Kecskemétről (Tóth Lászlótól) érkezett az első, számontartást, segítést, aggódást jelentő kenyér. Majd elhelyezkedési gondjairól szólt. Az első fogalmazvány szerint: „A három város közül, amely ezekben az időkben munkát akart adni nekem ...” Ekként javította: „A három város közül, amely akkortájt munkát akart adni a hontalannak.” Kétségeit, gyötrődéseit a cikk kétféle befejezése jelzi. Először az szaladt ki tollából, hogy a nyomda emlékkönyvébe szánt írás az utolsó, „mely életemben nyomdagép alá kerül”. Meggondolta magát és így formálta véglegessé a szöveget: „alkalmasint az utolsó írásom, mely a kecskeméti nyomda ólombetűivel találkozik”. A népfölkelés után hat esztendővel országosan is, helyben is enyhült valamelyest a politikai nyomás és így a városi tanács művelődésügyi osztálya népművelési felügyelője- ként megpróbálkozhattam egy nagyszabású irodalmi est szervezésével. A rendezőknek most már nem kellett attól félniök, hogy úgy járnak, mint az 1961. november tizediki Katona József emlékműsorral. Csak nehezen sikerült leállítani a kezdeményezők ellen indított vizsgálatot. Azt vetették a szervező (e sorok írója) és a műsorhoz nevét adó Katona József Társaság elnökének, Tóth Lászlónak a szemére, hogy kispolgári, sőt ellenforradalmi mételyezésre használták föl a drámaíró születésének százhetvenedik évfordulóját. Sőtér István ugyanis — Katona József és Európa címmel tartott előadást — „egyszer sem említette Tiborcot, a népet”, vádaskodott egy korifeus. Fodor József egyenesen „a szocializmust építő, nagy szülöttét ünneplő” várost sértegette Katona Kecskeméten című versével. „Nincs kétség, gond, talány itt, /Nincs láz, futás./ Künnről homok repül be.” Jancsó Adrienne nagyon tudatosan választotta — sorolta fenyegető hangsúllyal — Kölcsey verseit. Össze is ült a fegyelmi vizsgálat megindítására hivatott bizottság a városi tanács elnökének szobájában. Csak akkor ejtették el az úgymond súlyos vádakat, amikor megtudták, hogy az egyik izgató, Sőtér István az MSZMP elméleti munkaközösségének vezetője ... * * * Arra is gondolhattunk egy év múltán, hogy egy kecskeméti Új írás-est után, kis késéssel köszönthetjük a megint, még mindig fekete bárány Illyés Gyulát. A volt megyei tanács dísztermében — most kamaraszínház — Baranyi Ferenc, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Lengyel József, Moldova György, Nagy László és Váci Mihály lépett a pódiumra. Az utolsó pillanatban mondta le a szereplést Németh László. (Ha tudta volna, hogy a megyei pártbizottság akkori első titkára csak azért ment el az írók bemutatkozására, mert 81
