Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Surányi Dezső: Virágok, virágénekek és a virágnyelv
A virágnyelv jelképei személyekkel kapcsolatosak, érzelmi és indulati hatásokkal töltöttek, amelyeket a társadalmi különbségek, hatalmi függőségek, erkölcsi normák tilalmai ugyancsak aktualizáltak. A népnyelv ugyanis alaposan megtűzdelte a hétköznapi beszédet „virágos” mondásokkal. Érdekes módon a germánok és a szlávok inkább állati, a magyar nép pedig főleg növényi jelképeket használ előszeretettel, de azért akadnak szép számmal állatszimbólumok a magyar folklórban is, mint a galamb, gerle, rigó, pinty, sőt a naphal — természetesen mind-mind más hangulati, tartalmi jelentéssel bírnak (ld. bővebben Lükö G.: A magyar jelképrendszer, in: A magyar lélek formái, 1942. 7—156. o., Bernáth B.: A szerelem titkos nyelvén. Gondolat, 1986., Hoppál M.—Szepes E.: Erósz a folklórban — Erotikus jelképek a néphagyományban. Szépirodalmi, 1987.). „A magyar szerelmi énekköltés kezdeteit, kialakulását homály fedi. Nehéz elképzelni, hogy a középkor virágzó századaiban, a lovagi szerelem kultusza idején, ne lettek volna magyar nyelvű szerelmi énekek is.” — írja A magyar irodalom története 1600-ig c. kötetben V. Kovács Sándor (188. o.). Való igaz, hogy Galeotto Marzio szerint is, e dalok felcsendültek Mátyás király udvarában, s a középkor végi virágének-töredékek arra utalnak, hogy e szerelmes énekek nemcsak szatirikus, hanem erotikus tartalmúak is lehettek. Gr agger Róbert (Magyar népballadák. 1927. 18—19. o.) kimutatta, hogy a gall ének néven említett versforma a franciáktól került hozzánk, ami kapcsolatos a „jeux floraeux” költészetével és a provanszál virágszimbolikával. Gerézdi Rábán (A magyar világi líra kezdetei, 1962. 262—303. o.) véleménye szerint a provance-i virágénekek általában házasságtörésre buzdítanak, mivel a kor szokása szerint a házasságot nem érzelmi alapon kötötték meg, vagyis az érzelmi-érzéki lázadás természetes jelenség volt. Az albák, pasztorellák, balladák ezért is különböztek tartalmilag az egyházi témáktól, mégis a himnuszok jellegzetes formajegyei felismerhetők a korai virágénekekben, sőt Ovidius, az Énekek éneke stb. hatásai is. Engels szerint a XII—XIII. század az európai szerelmi költészet tavasza: „... a szerelem, mint szenvedély, mint minden embert megillető szenvedély, mint a nemi ösztön legmagasabb rendű kifejezése — épp ebben van a sajátos jellege — a történelemben először a középkori lovagi szerelem formájában jelent meg.” (A család, a magántulajdon és az állam eredete. MÉM Vál. művei 1949. II. köt. 223. o.). Erdélyi Pál (A virágének. Ethnographia 1899. 261. o.) úgy véli, hogy a virágének népművészeti mű, amit talán megerősíteni látszik a népköltészetünk gazdag virágszimbolikája, valamint Sylvester János érdekes kifejezése (is): „az mű, népünk virágénekei.” Természetesen nem tudjuk, hogy milyen volt a késő középkori paraszti énekes népkultúránk, de a magas színvonalú mezőgazdasági termelés, viszonylagos anyagi jólét a népköltészet művelésének is tág teret adhatott. Kardos Tibor (Középkori kultúra, középkori költészet. 1941. 82—87. o.) a vágáns deákoknak tulajdonítja a virágének műfaj kialakulását és térhódítását. A három nevezetesen virágének-töredék a legrégibbek Magyarországon. A Soproni virágéneket Házi Jenő fedezte fel (Magyar Nyelv 25. évf. 88. o.), amit Gugenweit János jegyző írt a feljegyzési könyv hátsó borítójába: Wyrag tudyad theuled el kel mennem Es the yrethed kel gyazba ewlteznem... 1490-re datálható, albaszerű szerelmi búcsúzó ének (Gerézdi, i. m. 297. o.). Mintegy másfél évtizeddel későbbi a Körmöcbányái táncszó, amely egy 1505. évi számadáskönyv elején olvasható latrikánus, csúfolkodó táncdal: Supra agnö föck fel kabla Haza yöth fyryedt tombi catho a te zip palaschtodban gömbösek scharudban haya haya wiragom. 71
