Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Körmendi Lajos: Seb, A hely szelleme, Kánaán, A közvélemény parancsnoka (elbeszélések)

Körmendi Lajos

Seb

(jeremiád)

H

m mJL JLortyányi István . .. Köszönöm ... hogy enyi sok év után végre gondolnak az el veszet fiainkra ha segíteni nem is tudnak, én is egyetlen fiamat vesztettem el, bár eddig olyan embert nem találtam a ki halálát látta volna. Karcagi Bényei Gábor esküjére annak idjén holtá nyilvánították . .. Fiam ... bevonult 1944 febr 16 utoljára 1944 szept 24 ikén írt, a holtá nyilvánítási papírt elveszítettem, utánna soha semmi segélyt nem kaptam, pedig ő volt már akkor segítségem özvegységembe, de milyen jó is lenne valami bizonyosat tudni róla. 1955 febr. 17.”

„Győri József őrvezető . .. fogságva esett 1944 okt 8-án Szászrégenél. . . Kiviték Orszk (Ural) városba. Orszkból 1945 márcziusában tovább vitték. Azóta nincs róla semmi hír.” „Disznós István., fogságba esett: 1944. november 23-án Kecskeméten. Utolsó hírt: 1946. márciusában kaptunk. Látta Krasznauralkban a 376-os lágerben egy hazatért karcagi ember.”

„Majláth Pál honvéd ... meghalt 1942 szép 9 én Staroshevoje harcban. Eltemetve Novo Mopenkába.”

„Nagy István honvéd., meg halt 1942 IX 10 én Rossoschki és ot let eltemetve.” „Farkas István ... t. sz. szakaszvezető 1944. julius 6 dikán a pripelnél eltűnt.” „Baranyi János . . . honvéd . . . 1943 jan 18-án a Doni kanyarnál Nikolejeszkónál tűnt el. Azóta rólla semmi hír nem jött.”

„Pandur Lajos., a Krim félszigeten lévő fogolytáborban Feduza nevű városban állítólag 1945. januárjában elhunyt.”

„Özv. Szabó Sándorné bejelentem hogy fia, Szabó Sándor 1945. I. hóban ... Pesten dolgozott mint vasúti pálya munkás és azóta csupán annyi hír róla, hogy egyszer Moszkvából írt 1945. május 13 iki dátummal azóta sem levél sem hír nem jött, hiába vártam. Nekem mint öreg édes anyjának az a nagy kívánságom hogy megtudhatnám él-e a fiam.”

„Örsi András... a II. honvéd huszárezred I. oszt. pótkeretéhez be 1944. augusztus 22-én, Szabadkára, az új-laktanyába. Bajtársai szerint fogságba esett a Velencei tó környékén 1944. december havában. Fogsáhi nagy gyűjtő-táborba vitték 1945. márciusában, innen elvitték őket, 1948-ig levelet ugyan nem kaptam tőle, de azoktól, akik vele egy táborban voltak úgy értesültem, hogy él, azóta semmi hir. Két kis-lányomat nevelem két kezem munkájával, szerető apjuk nélkül több mint 10 éve.”

„Hálateli szívvel mondok hálás köszönetét a Hazafias Népfront intéző Bizottságának Kezdeményezéséért, mert sok fájó emléket idézet fel mikor itt is ott is ünnepelték és ünnepük az orosz hősök emlékét. És akit mi felejteni nem tudunk azt semmibe nem vették, azóta 10 esztendő telt el de felejteni nem lehet. Adataim hiányosak Hovatalosan nem jött meg felőle sémi. Akik vele voltak karcagiak azok egyike sem került haza. Csak úgy hallomás után úgy tudjuk hogy végtelen szenvedés és nagy betegségben orvosi segítség nélkül a ... fogolytáborban elhalt 1945 évben ... Kállai István tart. honv. több ízben volt behíva Katonai szolgálatra utolsó levele 1944. július 29.”

18