Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Körmendi Lajos: Seb, A hely szelleme, Kánaán, A közvélemény parancsnoka (elbeszélések)
„ifj. Csontos Mihály 1944 Márciusában be hívták Sajógömörbe, ott a Görgei Artúr csapatánál szolgált, közlegény. 1944 okt 7-én Békéscsaba Környékén fogságba esett, és ónan kijutott orosz országba, nem soká beteg lett és kórházba került, de hogy onan hogy került ki ezt még nem hozták hírül, ő pedig még soha nem írt. így ő is egy elveszet élet egy elveszet lélek. Fájó. Tisztelettel az édesanya és nővére.” „Édes jó fiam Bartha István született 1924 év junius 22. Foglalkozása szabósegéd. 1944 szeptemberébe munkaszolgálatra elvitték Tiszaderzsre. Onnan kikerült Német országba. Ott felfegyverezték és a harc folyamán ott halt meg. Állítólag meghalt 1946. máj. 1. Régesdolfba van eltemetve. Elfeledni őket soha az életben nem lehet. Emlékét örökké szívemben hordozom.” „Az első háborúba az uram ot szerzet betegséget aba halt 25 éve és a második világ háborúba két fijam vesztetem el az let volna kenyérkeresőnk. Zoltán Sándor orosz Lengyelországba kolomiába 1943 Május derekán és azúta semitse tudunk róla. Zoltán Imre huszár volt és 1944. június 16 dikán kaptuk tőle az utolsó lapot...” „Mariák András... 1943. októberében vonult be tényleges katonai szolgálatának kitöltésére . . . Alig telt el néhány hónap ... máris útbaindult a 10/11. zlj. állományában fiam a frontra. Szerető anyai szívem elszorult aggódtam gyermekeimért, mindkettő kint volt a fronton. Alig telt el néhány hónap, rám szakadt a bánat özöne, csordultig telt a szívem fájdalommal, kisebbik fiam Mariák András korp. honv. 1944. április 25-én a Chlebyczyn- Lesnyi harcokban hősi halált halt. A Magyar Vöröskereszt 839/H—1944. számú, 1944. augusztus 12-én kelt átirata szerint a Gleboka-i hősi temetőben temették el. A háború okozta seb nem gyógyul be szívemben, kedves fiam elvesztését nem pótolja semmi. Ez hát a háború, pusztulás, szenvedés, virágjában törnek ketté a fiatal életek, s szomorodnak meg az anyai szívek. Miért szenvedtem én, az anya, miért küzdött a család azért, hogy iskoláit elvégezze, ember legyen a fiam, s mire kilépett volna az életbe elsodorta a háború: szenvedett, éhezett, meghalt szeretteitől távol.” A hely szelleme (freskó) Az őszi munkálatok idején az országban mindenütt szabotáltak a kulákok. Aknamunkájukat azonban a dolgozó parasztság ébersége leleplezte, s a kulákok fondorlatosságaira lendületes munkával válaszoltak mindenütt a becsületes dolgozók. A túrkevei kulákok most azzal igyekeznek kárt tenni, hogy a dolgozó parasztok becsületes munkájának eredményét, a búzavetést csapásolással rontják meg. A kuláknak soha nem ízlett a dolog, most is irtózik a munkától. Alkalmazottat tart, annak azonban nem akar fizetni, és csak alamizsnával próbálja kielégíteni azt, aki helyette is dolgozik. A munkaügyi egyeztető bizottság érdeklődött a kuláknál, hol lakik a cseléd, és áll-e rendelkezésére megfelelő tisztálkodási eszköz. A kulák válaszában minden dolgozó láthatja, mibe nézi a munkásembert a kulák. „Nem rossz helyen lakik az, kérem — felelte nagy gúnyosan —, jó helye van az istállóban. Tisztálkodni meg igazán nem nehéz neki, mert ott folyik a Tisza a tanyánál.” Ilyen embertelen a kulák. Volna bőr a képén még télvíz idején is a folyóra küldeni a cselédet. A kukorica-beszolgáltatást a szigorú ellenőrzés dacára megkísérelték elszabotálni a karcagi kulákok, azonban rajtavesztettek. Ejárás indult egy Sántha utcai kulák ellen, aki 19
