Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Vargyas Lajos: Hősök birkózása a magyar és keleti hagyományban
korábbi mondái jelenetet is nyugodtan tarthatjuk a magyarság Keletről hozott hagyományának. Végül a mesei hármas fokozatú birkózásnak még szinte napjainkig tartó élete és meglepő részletességű egyezése a keleti szöveggel még világosabbá teszi, hogy a magyarság nagyon gazdag keleti örökséget hozott magával. Mert éppen ezeknek a legtovább élő — 1920-as, 30-as években följegyzett — elemeknek nincsenek még halvány nyomai sem a nyugati népek alaposan föltárt mesekincsében. S ha a máig élő mese pontos részletegyezései mellé odatesszük gondolatban a Szent László legenda eddig megmaradt 29 képsorozatában tizenötször kétségtelenül kivehető birkózási jelenetet, hozzávéve három krónikánknak kétszer pontos, és egyszer már csak a végső lefejezést fenntartó ábrázolását, akkor világos, hogy legalábbis a XV. század végéig még széles körökben ismert volt a keleti hősénekek döntő jelenetének mitikus formája, a fegyverrel sebezhetetlen vitézek párviadala — többnyire egy mitikus hősnő megmentésével kapcsolatban. Világos, hogy a honfoglaló magyarság vagy egyes alkotó elemei hozták magukkal keleti hazájukból ezeket a hősénekként énekelt jeleneteket. Ezek tehát keletről magunkkal hozott műveltségünk emlékei, amihez a magyarság minden nyugati művelődési hatás ellenére is hosszú ideig — parasztságunk pedig egészen máig — ragaszkodott. Régi kerítés 67
