Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Szilágyi Domokos: A Volga Nyugaton

Első gondolatom az volt, hogy honnan a csudából tud rólam a Norvég PEN. Nyilván az Igaz Szót olvassák ott is, vagy valami hasonló misztikus dolog történhetett.

Pár nap múlva újabb levél, ezúttal Bécsből, március 4-ei kelettel. P. írta, az ottani magyar evangélikus lelkész; hírből már ismertem mint a Nyugatra látogató földijeim, írók, színészek és más csirkefogók igen kedves istápolóját. „Igen tisztelt Uram! A mai napon tudomásomra jutott, hogy a norvég PEN-Club meghívta önt romániai magyar irodalmi est megtartására. Utazásul ez év októberét kérik. A meghívást Majtényi Erikkel együtt kapták meg . . . nagyon örülnék, ha menet is, jövet is 2-3 napra megállnának Bécsben . . .”

Itt valami összeesküvés szövődik. Március harmadikán ír nekem a Norvég PEN. Március negyedikén ezt már tudják Bécsütt, sőt azt is, hogy Erik is meghívást kapott, amiről én még nem is tudtam, holott egy városban laknánk vagy mi a szösz.

Néhány nap múlva fölhívtam Eriket. Igen, meghívták őt is. Megyünk? Hát hogyne, ha engednek. És tudod, mit: menjünk kocsival. A Volgával? He? Nagyszerű. (Hülye!) Hát akkor mi a teendő? Egyelőre semmi. Ne adjuk be az útlevélkérést? Még ne. Mert, isten ments, túl hamar megadnák, és szeptemberig lejárna a hatvan nap, az érvényesség határideje. Egyszóval várakozó álláspontra helyezkedünk. Igen.

Az összeesküvés közben tovább szövődik. Május 30-ai keletű levelet kapok Oslóból. V. ír. Sosem hallottam róla. Könyvtáros az egyetemi könyvtárban, és van valami finnugor szemináriuma is. „Kedves Domokos, Vogt professzornak, a norvég PEN-klub elnökének küldött soraidból látom, hogy március elején küldött meghívásunkat megkaptad” (ahá, innen fúj a szél. Tehát mégsem olvassa az Igaz Szót a Norvég PEN. Mely provincializmus. — Különben előre elárulhatom, hogy sem Vogt professzort, sem senkit a Norvég PEN-től nem láttunk Oslóban. Nem rajtunk múlott). Továbbá: „Időközben a stockholmi G.-vel és a bécsi P.-vel egyetértésben abban egyeztünk meg, hogy a legkívánatosabb az lenne, ha Oslóban szeptember 30-án vagy 31-én [!] tudnátok irodalmi estet tartani, Stockholmban október 3. körül, Lundban” (hol van ez? miért kaptam én jelest földrajzból?) „ugyanazon hét végén, a rá következő hét közepén-végén pedig Bécsben. Szeretném remélni, hogy ezek az időpontok számotokra is használhatóak.” (Nüná!) „. .. úgy sejtem, hogy autóval szándékoztok jönni; ezzel kapcsolatban ne feledjétek, hogy itt Északon a távolságok is nagyok, meg a körülmények is ismeretlenek számotokra, az útszakaszokat ehhez méretezzétek, s pl. Koppenhágából Oslóba ne akarjatok egy nap alatt felhajtani, Göteborgban már csak a város miatt is érdemes egy félnapra-éj szakára megállapodnotok” (csupa földhányás. Egész Göteborg fölásva — mint, mellesleg, egész Európa, mindenféle értelemben —, autópályákat építenek. Gusztáv Adolf szobrát láttuk a főtéren, az óvárosban, meg egy tökrészeg svédet. Az első svédet, akivel találkoztunk). „... Oslói elszállásolásotokról — szerényen — én fogok gondoskodni (egyitek majd nálam fog lakni, házam kis magyar sziget itt, magyar a feleségem” (— Zsidó. Pesti zsidó — súgta Erik titokzatos képpel, hatszemközt, az ünnepi ebéd után. Éppen Erik, aki Grácban, egy adott pillanatban és helyzetben, mint majd szó lesz róla, kénytelen volt kijelenteni, hogy ő sem „százszázalékos árja”), „s 9 éves fiam, valamint 2 éves lányom egyaránt beszél magyarul, a stockholmi dolgokat G. szervezi (részben a lundiakat is), Bécsről pedig P. gondoskodik” stb.

2