Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: Pótszék(es) előadások (Egy amatőr színjátszó csoport története, avagy helyzetjelentés a profi és az amatőr színház határmezsgyéjéről)
játékban” ál-öltözetesdi nem más, mint — személyes bosszú. Egy szép, szőke hajú, keményarcú lány hideg fejjel eltervezett és halálosan precízen végrehajtott bosszúja; ha annak idején őt nem vette el Okos Elemér a származása miatt, akkor most viszont ne vehesse el azt, akit most akar. Ezt a frigyet ebben az előadásban nem a kis liba-barátnő érdekében kell megakadályozni, dehogy. Csakis és kizárólag a bosszú miatt. Bármi áron. Az erkölcsi gátlások ebben a korban mélyen szunnyadnak... Vujovich Andrea szeme villámokat szór, tekintete mint a késpenge metsz a szemekbe, a szívekbe. Állandóan idegesen röpködő kezeivel sorsok szálait oldja és bogozza. S az előadás végén, az utójátékban a hátán, a tarkóján szinte látom, ahogy jéghideg, érzelem nélküli, száraz tekintettel néz maga elé, mialatt a bőrkabátos elviszi az érzéseiben már amúgy is padlóra küldött áldozatot. Ő győzött. A jövő nem a látványosan törtető Okos Eleméré lesz, hanem az övé. Melletteeed ... nincsenek hétköznapoook ... Ezzel az előadással a csoport — fennállása óta immár harmadszor — ismét arany minősítést szerzett. Ám ami talán még ennél is nagyobb szenzáció volt Kiskunhalason: Vujovich Andrea nem kapta meg a legjobb női alakítás díját... Megkapta viszont ugyanebből az előadásból a legjobb férfialakítás díját az 1987 decemberi balassagyarmati Országos Amatőr Kamaraszínházi Találkozón Krizsik Alfonz, aki — az előbb a Malgot István vezette Hold Színházba „átszerződött”, majd külföldre távozott — Balogh Gyula helyett ugrott be erre a fesztiválra Okos Elemér szerepébe. (Krizsik korábban maga is a kecskeméti színház tagja volt, ám az ottani „profik” — természetesen? — őrá sem tartottak igényt.) A Pótszék Színpad pedig ezzel az előadásával a — mintegy kilencven produkcióból kiválasztott — tizenhét döntőbe jutott alkotás közül a második díjat hozta el Balassagyarmatról. * * * Az 1987/88-as színházi évadra Mózes István Kecskemétről Szolnokra szerződik, ám természetesen a Pótszéket sem akarja feladni; Szolnok Kecskeméttől autóval csak ötven perc, Mózes tehát vesz egy rozzant, öreg Trabantot, és megkezdi „kétlaki” életét; Szolnokon profi asszisztens (többek között ismét az ott gyakran vendégrendező Szikora János mellett), Kecskeméten pedig egy amatőr színjátszókor vezetője. A szolnoki színház nyitott minden új kezdeményezésre, mindenkinek teret ad a megmutatkozásra. Mózes tíz profi színészt gyűjt maga köré, s a „hivatalos” próbák szüneteiben, délutánonként, éjjel egy-egy előadás után elkezdik próbálni Rainer Werner Fassbinder darabját, a Digót. A vállalkozás hallatlanul izgalmasnak ígérkezik, ráadásul ez lenne az első magyarországi Fassbinder-bemutató — ha létrejönne ... Ám az évad végén a főszereplő elszerződik Szolnokról, a többiek pedig belefáradtak a hatalmas plusz energiákat igénylő munkába — a produkció feloszlik. De Mózes megint csak nem adja fel: új darabot keres, új társakat nyer meg magának, újra próbálni kezdenek — s ezúttal sikerrel járnak: 1989. január 24-én mutatja be a Szolnoki Színház Szobaszínháza Ha volna egy kertünk címmel Kroetz két egyfelvonáso- sát, a Felső-Ausztriát és a Fészek címűt, Csík György díszleteivel, Vlahovics Edit és Tóth József— a szolnoki színház profi színészeinek — közreműködésével, Mózes István rendezésében. Mózes tehát ezzel az előadással „hivatalosan” profivá avanzsált, olyannyira, hogy erről a rendezéséről már — szinte azt mondhatnám: automatikusan — véleményt mond a profi kritika; Koltai Tamás az ES-ben, Bérezés László a Film, Színház, Muzsikában elemzi — alapvetően pozitívan értékelve — az előadást. Ráadásul Bérezés — aki írásában „biztató rendezői indulás”-ról beszél — külön is kiemeli Mózes dramaturgiai munkáját, a két egyfelvonásos „tökéletes összeolvasztásá”-t. (Ez, persze, meglehetősen kézenfekvő ötlet volt, hiszen a Fészek — az író szándéka szerint is — közvetlen folytatása a Felső- Ausztriának, ám Mózes rendezésében a két darab — valóban nagyon látványosan — szinte „átfolyt” egymásba: a két színész a Fészek elején a tévében nézi saját magát, amint a 86
