Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Tóth Pál Péter: A szomszédos országokban élő magyarság iskolaügye
zaton tanult. (A szerbhorvát tannyelvű iskolákba a legtöbben, 50%-ot meghaladó arányban Újvidéken, illetve Közép- és Dél-Bánátban jártak.) Az 1974. évi alkotmány fontos változást jelentett. Az alkotmány ugyanis azokon a területeken, ahol kisebbségek élnek — a korábbi szabad nyelvhasználat helyett — a kisebbségek nyelvi egyenjogúságát rögzítette. (Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a tagköztársaságok alkotmányai éppen a nemzetiségeknek biztosított jogok vonatkozásában nem minden esetben vannak összhangban a szövetségi alkotmánynyal.) Az 1975/76-os tanévben a Vajdaságban a magyar nemzetiségű tanulók közül 31 673 fő anyanyelvén, tehát magyarul, 7626 szerbhorvát nyelven, 109 fő pedig más nyelven tanult. Az 1986/87-es tanévre a tanulók összlétszáma közel kétezer fővel csökkent, ekkor a 32 962 iskolaköteles magyar nemzetiségiből 26 193 magyar tannyelvű, 6466 fő pedig szerbhorvát nyelvű iskolában tanult. Ha a magyar nemzetiségű tanulók összlétszámának csökkentését a szerbhorvát tagozatban tanulók számához viszonyítjuk, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az összlétszám csökkenéséhez viszonyítva kevésbé csökkent a szerbhorvát tagozatokban tanulók száma. Vagyis 1975 és 1986 között aránylag többen iratkoztak be a szerbhorvát tagozatba, mint a magyar tannyelvű iskolákba. Az okokra szociológiai vizsgálat hiányában egzakt választ jelenleg nem tudunk adni. Az 1982/83-as tanévben szerbhorvát tagozatra beiratkozott magyar nemzetiségű tanulók közül mintegy 4200 fő élt azzal a lehetőséggel, hogy anyanyelvi műveltségét az iskolai oktatás keretében továbbfejlessze. A Vajdaságban a magyar tannyelvű általános iskolákba járó tanulók számát nem csekély mértékben befolyásolja az, hogy a középfokú oktatási intézményekben anyanyelvükön folytathatják a tanulmányaikat. Az 1968/69-es tanévben a Vajdaságban 8 gimnáziumban és 48 (ebből 18-ban magyar, 30-ban pedig szerbhorvát és magyar nyelven) szak- és egyéb iskolákban folyt magyar nyelven az oktatás. 1966—70 között az általános iskolát végzettek 83—86%-a tanult tovább (országos szinten ez az arány 77,5—92,5% között mozgott!). Ugyanebben az időszakban az általános iskolát elvégzett magyar nemzetiségű tanulók 42—54%-a iratkozott csak be magyar tannyelvű közép-, illetve szakközépiskolába vagy tagozatra. Az 1969/70-es tanévben 5642 fő magyar tannyelvű, 1688 magyar tanuló pedig szerbhorvát tannyelvű középiskolában tanult. Közülük a legtöbben, 1087 fő szakmunkástanuló volt. A 80-as évek elejétől azonban fokozatosan csökken a középiskolákban a magyar nemzetiségű tanulók száma. Az 1976/77-es tanévben 5584, az 1982/83-as tanévben 5130, a következőben pedig csak 4960 fő volt a középiskolai magyar nemzetiségű tanulók száma. A szakmunkásképzésben az 1978/79-es tanévben 39 821 tanuló vett részt a Vajdaságban. Ezek közül 3729-en tanultak magyar nyelven. 3 évvel később, tehát az 1982/83-as tanévben ez a létszám kb. 12%-kal csökkent. Az 1986/87-es tanévben pedig már csak 2567 fő volt a magyar tannyelvű oktatásban részt vevők száma. Ekkor a 102 oktatási egység közül 22-ben folyt magyar tannyelvű oktatás. 1987 őszétől pedig az „oktatási rendszer tökéletesítésének” eredményeként 2290 főre csökkent a magyar nyelvű oktatásban részt vevők száma. A középiskolát végzett magyar nemzetiségű tanulók több felsőoktatási intézményben folytathatják tanulmányaikat anyanyelvükön. A Vajdaságban törvény írja elő, hogy 30 nemzetiségi hallgató számára, ha tanulmányaikat anyanyelvükön kívánják folytami, akkor a felsőoktatási intézmények kötelesek azt biztosítani (ez meglehetősen nagy szám, ezért is egyes intézményekben már 5 hallgató igénye esetén is biztosítják az anyanyelven történő képzést). Ezen általános lehetőség mellett nézzük meg, hogy hányán és mely felsőoktatási intézményekben tanultak, tanulnak magyar nemzetiségű hallgatók? Mindenekelőtt az 1945—1971 között működő szabadkai tanítóképző intézetet kell megemlíteni, ahol 2037 diák szerzett tanítói oklevelet. Ez az intézmény 1973-tól az újvidéki óvónőképzővel együtt főiskola rangú Pedagógiai Akadémiává alakult át, s folya55
