Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1. szám - Tóth Pál Péter: A szomszédos országokban élő magyarság iskolaügye
matosan magyar nyelven képzi hallgatóit. Általános iskolai magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet 1957-ig az Újvidéki Tanítóképző Főiskolán lehetett szerezni. A Hungarológiai Intézet megalakulását követően pedig megkezdődött a magyarnyelv- és -irodalom szakos középiskolai tanárok képzése. Más szaktárgyak oktatói azonban — nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül — nem anyanyelvükön tanulnak. Az általános iskolai tanárok vonatkozásában némi változást jelentett az, hogy 1969—76 között Szabadkán lehetőség volt arra, hogy a matematikát, a fizikát, a kémiát a magyar tannyelvű általános iskolák leendő tanárai magyar nyelven tanulják. Az Újvidéki Egyetemen pedig 1971-től tették lehetővé a tanári pályára készülő magyar nemzetiségű hallgatók számára, hogy a pedagógiát, a pszichológiát, a szociológiát, majd a politikai gazdaságtant és a honvédelmi ismereteket is anyanyelvükön hallgassák és ezekből magyarul is vizsgázhassanak. Az 1970/71-es tanévben Jugoszláviában 2529 fő volt a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók száma. Közülük 2051-en Újvidéken, 478-an Belgrádban tanultak. Az ezt követő években az Újvidéken tanulók száma növekedett. Az 1975/76-os tanévben az Újvidéken tanulók száma már 3563 fő volt. Számuk az 1979/80-as tanévben volt a legmagasabb. Ekkor 4364 fő magyar nemzetiségű hallgató tanult a vajdasági felsőoktatási intézményekben. Ez az egyetemi, főiskolai hallgatók összlétszámának (43 135 fő) 10,1%-a volt. A magyar hallgatók száma azonban az 1986/87-es tanévben már 2876 főre csökkent. (Adatok hiányában nem tudok választ adni arra, hogy a Vajdaságban bekövetkezett veszteség esetleg Jugoszlávia más egyetemein kiegyenlítődött-e.) 5.) Csehszlovákia 1944. szeptember 6-án a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletének értelmében Szlovákiában valamennyi iskolát államosítottak, s egyben — az első bécsi döntést megelőzően működő népiskolák kivételével — a magyar és a német tannyelvű iskolákat megszüntették. Ezzel párhuzamosan a középfokú tanintézetekben megtiltották, hogy magyarul, illetve németül tanítsanak. Ez a helyzet 1945. május 25-én még súlyosabbá vált, ekkor ugyanis a német és a magyar nemzetiségű személyeket a közhivatalokból és a különböző intézményekből, így az iskolákból is elbocsátották. Ez az intézkedés a magyar iskolák bezárását, a tanítók, tanárok Magyarországra való menekülését vonta maga után. A magyarok jogfosztottsága 1948. október 25-én részben oldódott. Ennek következtében a szlovák iskolákban mintegy 150 magyar osztály nyílt, ahol kb. 5000 magyar nemzetiségű gyermek tanult. Az önálló magyar iskolák a következő tanévtől kezdték meg működésüket. Számos gond közül a legsúlyosabb a pedagógushiány volt ekkor, s maradt napjainkig is. Az 1949/50-es tanévben a 110 tanító munkáját 70 főiskolás is segítette. Ez — Varga Sándor szerint — a korábbi pedagógusgárdának csupán az 5%-át tette ki. A magyar tannyelvű általános iskolai hálózat kiépülését s a bekövetkezett változásokat a következő adatsor jól jellemzi: Tanév Iskolák száma Összes tanuló száma Magyar iskolába járók száma Szlovák iskolába járók száma 1950/51 609 — 50 463 — 1957/58 563 — 56 158 — 1960/61 555 89 000 72 144 16 856 1963/64 — — 79 188 — 56
