Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Kántor Lajos: Riport - szorítóban (Beszélgetés Beke Györggyel)

„példaértékű”. Nem Téged akarlak emlékeztetni, aki jól tudod, hanem a magyarországi olvasókat, hogy a huszadik század legnagyobb román költőjéről van szó. Nem ritkán nevezték goethei szellemnek, akit mindenkor a teljességigény, önmaga túlhaladásának vágya és olthatatlan tudásszomj sarkallt. George Cälinescu, a román esztétika egykori „fejedelme” — az eddigi legátfogóbb román irodalomtörténet szerzője — mértéktartódban és találóbban fogalmazott: Blaga örök elégedetlen, és egyben örök belenyugvó volt. Költészete alapvetően bölcseleti fogantatást!, ez a filozófia pedig az idealizmus sajátos román válfaja. Nem az egyetlen román író, költő, aki a bölcseletben is próbálta megfogalmazni önmagát és népe helyét, történelmi szerepét, méghozzá nyugat-európai szellemáramlatok érintésére. Blaga a német bölcselet és formakultúrájában az expresszionizmus tanítványa volt. Említhetném a prózaíró Camil Petrescut, aki görögkeletiként a római katolikus szellemiség jegyében dolgozott ki saját bölcseleti rendszert, amely a mai napig nem jutott el a román olvasókhoz. Magát a művet — ez is jellemző — a Vatikánban helyezte el letétben. Vajon milyen bölcseleti tükröt tart ebben a számomra — és szinte mindenki számára — ismeretlen műben a realista Camil Petrescu nemzete történelme, szellemisége, erkölcsei elé? Blaga filozófiája nem nevezhető magyarbarátnak, sőt a valóságot mindenben figyelembevevő alkotásnak sem. De ezt a Blagát a proletkult belső emigrációba kényszerítette, hosszú ideig egyetlen újabb sora sem jelenhetett meg, az ő pokoljárása még fájdalmasabb volt, mint az egy ideig szintén szélre szorított Tudor Arghezié. A magyar szellem Erdélyben és Budapesten, de előbb Budapesten, a kitiltott nagy költő műveit akarta visszahozni az irodalmi köztudatba, a magyar köztudatba, ahonnan kiesett. Ne feledd, már a húszas évek elején játszották Blaga drámáját, a Gyermekkereszteseket a kolozsvári magyar színházban. A magyar rehabilitáció időben megelőzte a románt is. Mágikus virradat címmel a budapesti Európa Könyvkiadó a hatvanas évek közepén jelentetett meg Blaga-kötetet, Domokos Sámuel válogatásában. Domokos tanár úr nekem is elküldte, írtam róla azon nyomban az Igaz Szobán A végtelen összefüggések költője címmel. Egyik románszakos magyar hallgató a bukaresti egyetemről olvasta írásomat, elkérte a kötetet és bevitte George Iva§cu professzor órájára. Iva§cu szintén meghurcolt román értelmiségi volt a sztálini önkény idején, noha ő nem a misztikus életérzés, hanem a materialista kommunizmus híveként jelentkezett a román életben. Iva$cu kezébe vette a budapesti kötetet, visszaadta a hallgatónak, megint elkérte, és saját hazája viszonyai ellen így fakadt ki: „A román hagyományok átértékelésében is megelőznek minket a magyarok!” En ezt akkor őszinte elismerésként vettem tudomásul. Olvasóként szerettem Blaga verseit, éppen bölcseleti mélységük okán fontosabb alkotónak érzem az akkoriban már újra előtérbe állított és „fejedelmi” rangra emelt Tudor Arghezinél.

Ismertem a bölcselő Blagát is, a „mioritikus tér” elméletét, a költő hajdani filozófiai művét, később ugyanis — úgy tudom — nem írt újabb bölcselő munkát. Fájt nekem, hogy a nagyra becsült román költő „kifelejtett” minket az erdélyi valóságból, noha így legalább rosszat mondani se volt módja rólunk. Ez persze most a keserűségem kifakadása. Ha Blaga filozófiájáról írok, nyilvánvalóan hangot adok ennek a keserűségnek. De vajon méltányos lett volna-e a mi magyar Blaga-rehabilitációnkat súlyos elmarasztalásokkal nehezíteni? Nem tette ezt egyetlen magyar toll sem. Gondold meg azt is, hogy Blaga mellett szólani egyet jelentett a dogmatizmus elítélésével, olyan nagyságok haragját zúdítani a fejünkre, mint Mihai Beniuc, aki ugyan egy időben lelkes magyarbarát — s egyben lelkes oroszbarát — volt, de társadalmi és művészeti nézetei végig görcsösen dogmatikusak maradtak. Talán ezért is talált vissza később, élete végén a dogmatizmust és képviselőit ajnározó egykori hangjához. És még valami: Blaga filozófiai nézeteinek elemzése, velük szemben a fenntartások megfogalmazása mégsem egy irodalmi recenzió {Igaz Szo-beli írásomra gondolok) vagy egy riport dolga, hanem az erdélyi — és nemcsak erdélyi — magyar filozófusok elhanyagolt kötelessége volt, ma is az. Egyébként nem tudni, Blaga később módosított-e minket illető nézetein, erről nem kérdezte meg őt senki. A Spatiul mioriticot sem ő emlegette, hanem a tanítványai — talán tegnapi ellenségei —, mikor a politikai helyzet alakulása nyomán a román ősgyökér, tősgyökér nacionalista mítoszát vélték felfedezni

44