Forrás, 1990 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Tari István: Kántálva, Csúnyán fonnyadunk, Csatakos szívvel, Gyökértelenségük, Fáklyás hazugságban. Végvár a lekvár, Mintha, Emlékük (versek)
Tari István Kántálva Otthon vagyok és indulnék ebből a koszos, hajnali váróteremből, melytől az érzelmek is ragacsosak. Együtt zúgok, harákolok, együtt melegszem be a tél autóbuszaival, míg mutáló odaadásod jégvirággal függönyözi el a kilátást. Mint a fiatalságunk, épp olyanok voltunk: érdemtelenül tiszták és téveszmékbe gabalyodók. Mint egy széteső rendszer, épp olyan voltam: távlatokkal se kecsegtettelek, csupán fordultam veled néhányszor azon a zúzos vidéken, melyet nekünk kellett volna benépesítenünk. Csupán fordultam veled néhányszor a gyomnövények rengetegében, abban a buján szikrázó összevisszaságban, melyben otthon éreztük magunkat, hisz tudtuk: nem veszíthetünk . Aki otthon érzi magát, az nem veszíthet igazán! Az megkapaszkodhat abban az agyonmeszelt házfalban, amelyre délutánonként egy fa árnyéka
